A toronyi templomépítő

 Gergye Károly 1858-ban Toronyban született. A pannonhalmi bencés kolostorba lépve kapta a Lénárd rendi nevet. 1877-ben latin–görög szakos tanári diplomát szerzett, és a rend komáromi gimnáziumának klasszika–filológia tanára lett. Egyik kezdeményezője volt szülőfaluja 1880-ban felszentelt temploma felépítésének. Tanügyi cikkei a klasszikus szerzők gimnáziumokban való oktatásának tárgykörében, tudományos értekezései az Egyetemes Filológiai Közlönyben „A homerosi kor kismographiája”, „Az ókori philosophusok tanítása Marcus Tullius Cicero műveiben” és „Quintus Horatius Flaccus szatírái” címmel jelentek meg. Nevének országos ismertségét a gimnáziumi tanárok számára 1893-ban meghirdetett görög–törökországi tanulmányútról megjelent Emlékkönyv hozta meg. 

Ennek zárófejezetében Gergye így fogalmaz: „A derék görögök szívességükkel és előzékenységükkel an - nyira elkényeztettek bennünket, hogy valósággal rosszul esett, mikor betereltek bennünket a török vámháznak barátságtalan helyiségébe… Aztán a görögség varázslatos világából vissza kell térniük a valóságba… Nem tudok nagyobb ellentétet elképzelni, mint amin klasszikus kor emlékei felett érzett ideális lelkesedéstől dobogó szívünk érzelmei és a visszataszító valóság között átmentek. Ebbe a vámházból kilépve rögtön belesodródtunk. A szó szoros értelmében lélekrázó volt, amint egy szűk, piszkos, rettentően bűzös utcán mentünk keresztül a kétemeletes házak lakásaiból köteleken függő kiterített ruhák alatt… Az utcák kövezetén fekvő, henyélő emberek a maguk piszkosságában, koldusok szemérmetlen tolakodása, a piszkos utcák ronda, gazdátlan ebei, a pokoli lárma…” 

Gergye leírása érzékletes képét adja a letaglózó török mindennapoknak, ami a görög ünnepek után következett. Persze voltak a látogatásnak felemelő pillanatai is: „A hazafiúi kegyelet adóját róttuk le másnap reggel, amikor a St. Benoittemplomba vonultunk, ahol jelenleg Rákóczi Ferencnek hamvai nyugosznak. E hamvak felett hallgattuk végig a miseáldozatot…..” De még aznap „áthajóztunk Skutariba, Ázsia földjére, ahol évszázadok óta sem hangzott tán annyi magyar szó, mint azon pár óra alatt, amelyet mi ott töltöttünk. 

A szépen gondozott angol temetőben, egy szomorú ciprusfa tövében, meghatva olvastuk a sírkőnek magyar feliratát: Itt nyugszik Guyon Richárd gróf török fő-tábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülötte, Magyarhon vitéze. Meghalt 1856. okt. 11. Élete 44. évében. Tehát ismét a magyar szabadságnak egy hőse, idegen földben!” Gergye Lénárd 38 évesen, 1896-ban hunyt el.