Szentléleky Tihamér rögtön ráérzett: raktárt akartak bővíteni Szombathelyen, megtalálták az Isis-szentélyt

Szabó Magda írja Zeusz küszöbén című görögországi „bédekkerében”, hogy az Akropoliszt rendszeresen teleszórják kövekkel (a múlt század 60-as éveiben járunk), hogy a turisták bátran vihessenek haza néhány darabot emlékbe. És hadd higgyék csak, hogy mind eredeti. Ha a görög múzeumi hatóságok nem követték volna el ezt a kegyes csalást, talán már szét is hordtuk volna a dombot, amelyen az emblematikus ókori épületek állnak. Lehet, hogy az Akropoliszon még divatban van a kövek pótlása, a szombathelyi Iseumban azonban valószínűleg senkinek nem jut eszébe hasonló indíttatásból köveket süllyeszteni a zsebébe.  Hiszen az az épületegyüttes, amelyet most látunk: rekonstrukció. Nem az eredeti, hanem az eredetinek – a mai régészeti tudás szerinti – pontos mása.

Ezen a szelíd augusztusi szombat délutánon – közel Szentléleky Tihamér születésnapjához és az első leletek váratlan megtalálásának évfordulójához – Szentkúti Viola tárlatvezető vár minket a bejáratnál, hogy a napvilágra került leletekben a szentély lehetőségét gyorsan fölismerő, sokoldalú régészről beszéljen. Előbb lemegyünk a fogadóépület „gyomrába”, ahol az első nagy ásatás emlékeit látjuk, aztán följövünk a napvilágra, körbevesszük a tárlatvezetőt – hátunk mögött az épületegyüttes  –, végül bemegyünk az Iseumba, amelynek állandó kiállítása a saját történetét meséli el.

Szentléleky Tihamért 1955-ben  a veszprémi Bakony Múzeum igazgatójaként hívták Szombathelyre azzal, hogy egy építkezésen izgalmasnak tűnő leleteket – kisebb-nagyobb márványdarabokat – találtak. Vessen rájuk egy pillantást. Se Szombathelyen, se Zalaegerszegen nem volt akkoriban hozzá fogható felkészültségű szakember. A pillantásból nyolc év lett, sőt több: ő hozta aztán létre a vasi múzeumi szervezetet. De előbb föl kellett tárnia  a híres szombathelyi márványtáblán  kutyaháton ábrázolt, kezében különös csörgőt, a sistrumot rázó egyiptomi főistennő, Isis egykori hajlékát: a tárlatvezető olyan fotókat is mutat, amelyen az akkor még itt álló, aztán a szentély felfedezése miatt lebontott házak lakói épp nézik az ásatást. Szentléleky Tihamér folyamatosan dolgozott (és nem csak Szombathelyen). Iseumi ásatási naplójában – gyöngybetűkkel teleírt kis füzet – 1956. október 26-án ez a bejegyzés áll: „Forradalom.”  

Az Iseumot 1963-ban nyitották meg a közönség előtt: előadásokat is befogadni képes romkertként – ahogyan Szentléleky Tihamér eltervezte. (A varázsfuvolát Mozart mintha ide teremtette volna.)

– Rendkívül kedves, nyitott, segítőkész ember ember volt, mindenki így emlékszik rá. Nagyobb volt benne a szakmai kíváncsiság, mint a hiúság – mondja a tárlatvezető: 2001 júliusában  ő végezte el az első csákányvágást,  amikor az újabb kutatási eredmények fényében Sosztarits Ottó vezetésével megkezdődött az Iseum második, újragondolt feltárása, amelynek eredményeképpen a bemutatás koncepciója is megváltozott.

A romkert eltűnt, felépült a rekonstruált Iseum: díszletként egy láthatatlan, nagy előadáshoz.