Tíz éve szabadult, 16 éve kerámiázik, Szemenyén is a portékáit kínálta - Ambrus Attilával beszélgettünk

Az Ambrus Attila Kerámia csoportnak 78 ezer követője van a közösségi oldalon. Névadója, a Viszkis néven ismertté vált bankrabló 12 év fegyház után tíz éve szabadult, börtönévei alatt tanulta ki a kerámiakészítő szakmát, és országszerte vásárokon is árulja a termékeit. Szombaton a szemenyei lovas napon a standjánál kérdeztük.

Tappancs kutyával és a szomszédjával, Túri Zoltánnal üldögél Ambrus Attila délben a sátra alatt. Hajnalban keltek, hogy a Pilisből – pontosan Esztergom-Búbánatvölgyből - fél 9-re megérkezzenek a Kemeneshátra. A banki szektorban dolgozott, naná, hogy ad a pontosságra – derül ki fél perc leforgása alatt a Viszkisről, aki fesztelenül társalog bármiről, bőbeszédű, humoros és profi nyilatkozó.

– Legtöbbször önkormányzatok, rendezvényszervezők keresnek meg, már hónapokkal korábban fixáltuk a mai időpontot, szinte minden hétvégén megyek valahova. Ha mégsem, akkor workshopot vagy csapatépítő tréninget vállalok. Hétközben a műhelyben dolgozom és a gyerekeimet nevelem. Három és fél éves a kislányom, a kisfiam nyolc hónapos múlt, szükség van rám.

A lovas napon bögréit, flaskáit, hűtőmágneseit kínálja többféle színben. A mázas tárgyakkal kapcsolatban bevallja: nem mindig azt készíti, amit szeret és amit az ízlése diktál. – Ha elkezdek művészkedni, és csak egyedi darabokat gyártok bronz, arany, ezüst színben, letisztult formákkal, akkor éhen halok. Dísztárgyak helyett funkcionális kerámiákat készítek, amiket a hétköznapokon használunk: bögréket, tányérokat, káposztás fazekat, rablótálat, viszkis flaskát, poharat, padlóvázát. Ebben a vásárlók a mércém, ők mondják meg, mire van igényük. Sok mindent tudok, és sok mindent még nem. Legalább 20-25 év kell, hogy a szakmán belül rálátása legyen az embernek a különböző munkafolyamatokra – mondja, és hangsúlyozza: ő nem keramikus, hanem kerámiakészítő.

Egy interjúban azt nyilatkozta, szeretné, ha nem a múltja, hanem a jelenbeli cselekedetei szerint ítélnék meg. Hogy kap-e még rossz megjegyzéseket?  – A megjelenésem már nem kelt szenzációt, megszoktak az emberek. Sztenderd, hogy a workshopokon, beszélgetéseken szóba kerül a múltam. Bár a téma már lerágott csont, hozzátartozik az életemhez. Szóval sztorizok, de mindig hozzáteszem, hogy amin vagyunk, az nem egy bankrablótanfolyam. A viccet félretéve: kis ország a miénk, ahol, ha bekerülsz egy dobozba, nehéz kikerülni onnan. Azért nem zavar, ha szóba hozzák a múltamat, mert nem úsztam meg olcsón. Vastagon megfizettem azért, amit tettem. És nincsen csontváz, ami kieshetne a szekrényemből.

„Bármit csinálsz, azt csináld jól!” – Ambrus Attilának ez a mottója, sok kerámia tárgyon is szerepel a mondat. – Maximalista ember vagyok. Nem hiszem, hogy valaki félig meg tud halni. Félig semmit sem érdemes csinálni. Amikor régen bankot raboltam, akkor is ott voltam a 8 órai edzésen. Egyetlen igazolt hiányzásom volt egy Újpest-Fradi meccsről: amikor menekülés közben elkaptak a román-magyar határon. A hitem szerint, amiben keresnivalónk, tehetségünk van, ott ezer százalékkal kell teljesíteni. A sikert a hosszú évek óta visszatérő vásárlóim jelentik. És hogy nyolc nyelven megjelent már a könyvem, perzsa nyelven is, sok iránitól kapok megrendelést. A siker lényege az is, hogy hosszú távon nem lehet a múltból megélni. A jelenben is minőséget kell csinálni – mondja.

Az előítéletesség is szóba kerül: Ambrus Attila megtanulta, mindenkinek kell adni egy esélyt. Ő is kapott a sorstól, a barátaitól, a társadalomtól – kutya kötelessége viszonozni. És a csalás is: egyszer mindenki átverheti, de csak egyszer, másodikra nem ad lehetőséget.