Az első utazó bűnözők - 1905 tavaszán országosan körözött rablóbanda fosztogatott Vas megyében

A nyomozás kiderítette, hogy ugyanez a banda az akkor még Vas megyei Kukmér községben, a pinkamindszenti rablást megelőző napon is tevékenykedett. A menetrend mindkét helységben ugyanaz volt. A postahivatal kifosztása után betörtek a községházára is. Mindszenten az ötmázsás Wertheim-kasszát a falu határába hurcolták, ahol fejszékkel láttak hozzá a „kinyitásához”. Amikor a fellármázott emberek vasvillával felfegyverkezve megjelentek, a rablók elmenekültek. Így a község nyolcezer korona készpénze a kasszában maradt. 

Az „utazó bűnözők” kifejezést a századfordulós sajtó még nem használta, pedig 1905-ben már erről volt szó, ugyanis három nap múltán a 12 dunántúli vármegyét felügyelő Székesfehérvári Csendőrparancsnokság detektívjei Pinkamindszenttől mintegy 200 kilométerre, a Fejér megyei Káloz község határában kifosztva találták meg Nagyláng falu Fogyasztási Szövetkezete Wertheim-kasszáját, a szomszédos Soponya vendéglőjének fészeréből pedig agyonverve került elő a kirabolt Németh János, némedi cipőkereskedő. Egy napra rá az 50 kilométerre fekvő Vörösberényből 12 betörést jelentettek, Sólyban pedig a községháza pénztárát rabolták ki. A tanúk személyleírásai alapján nyilvánvaló volt, hogy a bűntényeket ugyanaz a rablóbanda követte el, amely egy héttel később már a somogyi Mocsolád vasútállomásának a pénztárát fosztotta ki. 

Ott a csendőrségnek végre sikerült kézre kerítenie a banda három tagját. Vallomásukból derült ki, hogy vezérük azonos a székesfehérvári 17. gyalogezredből március elején megszökött Lendvai, alias Nyári Dömötör nevű, többszörösen büntetett, veszedelmes gonosztevővel, aki a kiadott országos körözésnek köszönhetően Alsólendván hamarosan kézre is került, annak ellenére, hogy föltűnő vörös fejét kopaszra borotválta. A hadbíróság „szökés közben elkövetett betöréses rablásokért” három és fél évi fegyházra ítélte.