Drogként hat a tévé, tablet, mobil: nem a kisgyermek fejlődő idegrendszerének valók - Szakembert kérdeztünk

Nagyon sok kisgyermek tévézik, mobilozik passzívan vagy aktívan nap mint nap órákon át. Hagyjuk, hogy a háttérben zümmögjön a készülék, ha házimunkát végzünk; híradót nézünk, és közben ott játszik mellettünk a kétéves, vagy éppen magunk ültetjük oda a képernyő elé, hogy „egy kis nyugtunk, divatos szóval énidőnk legyen. Csakhogy a gyermek idegrendszerének óriási terhet jelent az az (audiális és vizuális) ingermennyiség, amit ezáltal befogadni kénytelen. 

Egyszerűen nem tudja azt kontrollálni. Fáradt, nyűgös lesz, aztán már azt igényli, hogy elalváskor is vele legyen a „kütyü”, elaludni viszont csak nehezen tud. A környezetében természetesen jelen lévő ingereket ebben az egyszerre kimerült és túlpörgött állapotban nem képes befogadni, így a kognitív funkciói – a figyelme, megfigyelőképessége, érzékelése-észlelése, az emlékezete, a gondolkodási funkciói – nem fejlődnek kellően. Idővel pedig annyira hozzászokik a virtuális környezethez, hogy már nem kíváncsi a valódi világra, beéri a kütyük adta ingerekkel, csak azokban talál örömforrást.

A szakember a jelenség kapcsán fiziológiai és mentális – a központi idegrendszert érintő – ártalmakról is beszél. – A digitális készülékek elektromágneses sugárzást bocsátanak ki magukból, ezek károsíthatják a szervezetet, és még nem ismert a különböző készülékek elektromágneses tereinek együttes hatása. Az akár passzív képernyőhasználat az agyban a szürkeállomány érési folyamatait lassítja, ami hatással van a mozgatóközpontra. Késleltetett vagy rövidebb ideig tart a kúszás és a mászás fázisa, későbbi életkorban kötődési, tanulási nehézség/zavar, figyelemzavar, hiperaktivitás és digitális vagy virtuális autizmus jöhet a nyomában – mondja. Az utóbbi abból indul ki, hogy összefüggés van a kisgyermekkori (0-5 éves kor) túlzott elektronikaieszköz-használat és egyes fejlődési zavarok között. 

Kutatási eredmények mutatják, hogy a gyermekeknél, akik 0 és 2 éves koruk között napi 4-5 órát töltöttek valamilyen virtuális eszköz képernyője előtt, a szenzomotoros és szociális ingerek szegényessége olyan tüneteket eredményezett, melyek szinte teljesen megegyeznek az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermekek tüneteivel. Amikor tehát bekapcsoljuk a tévét, és hagyjuk, hogy a kisgyermek a kedvenc meséi előtt üljön akár egy órán át, azzal a virtuális autizmus felé indíthatjuk el.

Bálint-Jagadics Renáta a kutatásokat is említi, amelyek szerint minél többet megy egy háztartásban a képernyő, arányaiban annál később indul be és annál szegényesebb a kisgyermekek beszédfejlődése is. Jellemző a szövegértési nehezítettség, a nyelvi, kommunikációs zavarok. Nem csoda, hiszen a bekapcsolt tévé mellett csökken a hangos élőbeszéd, kevesebb a kapcsolódás, a 2 év alatti gyermekek viszont a képernyőről nem, csak tényleges társas interakciókból képesek a nyelvet megfelelően elsajátítani. A kötődési nehézségek is ehhez kapcsolhatók: a gyermek nem veszi fel a szemkontaktust, nem viseli el az érintést, nem teremt kapcsolatot a társaival, nehezebben illeszkedik be.

– Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kétéves kor alatt teljes mértékben ellenzi a csecsemők és kisgyermekek okoseszköz- és média használatát. 2 és 5 éves kor között napi legfeljebb 1 óra, szülői felügyelet mellett töltött képernyőidőt ajánl; 5 és 11 éves kor között maximum 2 óra képernyőidőt javasol – emlékeztet Renáta, és azt mondja, ha megoldási stratégiát keresünk, akkor elsődleges szempont az, hogy a szülő legyen jelen.

– Egyrészt ne adjunk önálló teret a gyermeknek, hogy az eszközöket kezelje, a kéretlen/ felnőtt tartalmak ellen pedig állítsunk be gyermekvédelmet. Csökkentsük, ha kell radikálisan, a gyermek képernyő előtt töltött idejét. És adjunk alternatívát az élményforrásra: beszélgessünk, játsszunk, töltsünk időt a szabadban és vonjuk be a legkisebbeket is a mindennapi tevékenységekbe. Nem utolsósorban mutassunk példát úgy, hogy nem vesszük a kezünkbe a mobilt, nem ülünk a laptop és a tévé elé, amíg vele vagyunk. Ha nehezen boldogulunk, vagy tanácsra van szükségünk, keressünk szakembert: csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, gyógypedagógus segítségét is kérhetjük.