Lelassulnak mellettük

2022.09.13. 11:30

Örömet ad az állatok jelenléte Százharmincnégy két- és négylábú lakótárs a 3500 négyzetméternyi birtokon Vassurányban - fotók

Népes és különleges állatsereglet veszi körül Horváth Balázst és feleségét, Koltai Tímeát, akik három gyermekükkel élnek egy 3500 négyzetméternyi birtokon. Nyolc év alatt fokozatosan tettek szert összesen 134 két- és négylábú lakótársukra. Mindegyiknek története van.

Tóth Kata

Akár itt is forgathatták volna az Ausztrál expressz című tévésorozatot – de ez maga az élet

Fotós: Szendi Péter

Az utcáról benézve mit sem sejt a járókelő. A falusi udvarban két öreg kutya figyel. Hogy beljebb jussunk, az állatok birodalmába, Timi érkezik a hátsó udvarból gyapjúkalapban, viseltes csizmában, a sarkában komoly munkagépével kisfia, Sámuel. – Ő Bajnok, a jagd terrier-foxi keverék. A nyugdíjas éveit tölti nálunk, előtte vadászoknál dolgozott, rókákat ugrasztott. Mellette Léna, az argentin dog – kezdi barátaik bemutatását Timi. Az első kapun túl Csivi, az érzékeny lelkű, befogadott csivava néz gyanakodva. Több mint egy éve náluk van, mostanra kicsit felengedett. Szürke, fekete cicák dörgölőznek a lábunkhoz. Balra, villanypásztorral elkerítve fehér, barna és fekete mudik játszanak egy játszótérnyi területen – egyelőre kiállításokra járnak velük, hogy hozzák az eredményeket.

– Manci, a fekete már 8 éves. Egy ismerőstől kaptuk. Zabolátlan volt, csahos, évek kellettek, hogy alakuljon. Utána jött Bojtorján és a Mecseki Bundás kennelből való Gáspár, aki most másfél éves. A párját, Sebes Mazsolát már mi neveltük – meséli Timi, és a kutyákkal szemben lévő kerti kiülőhöz terel, ahol eredetileg állatmentes környezetet akartak kialakítani. Ehelyett a ketrecben a kotlós nyolc darab ötnapos kiscsibéjének örül. (A tíz tojásból kettő volt csak süket.) Az égig érő császárfa alatt tengeri malacok kergetőznek búvóhelyes, tágas ketrecükben. Mellettük törpenyulak neszeznek, tojást adó fürjek figyelnek és burjánzik a vadszőlő.

A lovak karámja következik, ahol ideiglenesen egy bakkecske, Jonatán is helyet kapott. A legkisebb póni a Málna, a másfél éves kiscsikó a Penny, az anyukája a Panni nevet kapta. Timi nagyobb lovacskája, a fjord-hucul keverék Kikó néha csipkelődős, ők mégis nagyon szeretik. A ház asszonyának az emuk és a kecskék a kedvencei. Bubu, a kakas és Mumu, a tojó kora tavasszal érkeztek, először a házban nevelgették őket. Értékes és egészséges a húsuk, de a családnak most nem ez az elsődleges szempont: hobbiból tartják a (most még) barátságos emukat, amik mellesleg jó nagy tojásokat tojnak, a hirtelen mozdulatokat nem, a fényes dolgokat annál inkább kedvelik. A núbiai kecskék az óljukban sziesztáznak: Kedveske, Púderina (ő adja a legjobb tejet), Csokina, Karamellina, Márványos Eperke, Missy Brown Rosa, Perlet, Naomi, Barka, Hajnal és a lánya, Hajnalodik, Bugina és a két kicsi herélt bak, akiknek még nincs nevük. A tejükért tartják őket és mert nagyon kedves állatok. Ha bemegy hozzájuk rosszkedvűen, megvigasztalják, sőt még fel is vidítják, mondja Timi. Odébb, a tyúkudvarban vannak libák, magyar kapirgálós tyúk és selyem-japán tyúk keverék is. A selyemtyúkok közül Eliszia a fehér, Pitypang a barna és van egy fekete is. Brutus, a cica szó szerint strázsál a baromfiudvarban: a betolakodók – egerek, rágcsálók – ellen védi a madarakat. Újabb ólhoz érünk, a merinói keverék juhokéhoz, azok nemrég jöttek haza a Vasút utcából, ott legeltek. A háznál füvet nyírnak és más hasznuk is van: a mudikat a kiállításokon karakterteszt és ösztönpróba alá vetik, a birkákkal gyakorolni tudják a terelést. Végül az óriás kosorrú Ernő nyúllal és törpe társaival is megismerkedünk.

Ahhoz, hogy valaki állatokat tartson, ismernie kell azok természetét, ösztönrendszerét, viselkedésmódját. Timiéknél – úgy tűnik – mindenki és minden teszi a dolgát, a természetének megfelelően.

– A férjemnek szobafestő szakmája van. Amikor megismerkedtünk, egy sertéstelepen dolgozott. Én Kőszegen a mezőgazdasági középiskolába jártam: lótartó tenyésztő, lovas oktató és terápiás segítő végzettségem van. Mindketten szeretjük az állatokat, de nem terveztük tudatosan, hogy ennyien vegyenek körül bennünket. Nyolc éve szántó volt ott, ahol ma udvar, kert, ólak, karámok és szalmabálák. Az egész nap az állatokról és a gyerekekről szól. Samu 2,5, Bernárd 4,5, Letícia 6,5 éves – ők is kiveszik a részüket a munkákból. A gyerekekkel megbeszéltük: ha akarnak egy-egy állatot, akkor az etetésben, a trágyázásban is segíteniük kell. A legtöbb időt kint tölti a családunk: az udvarban élünk, játszunk, dolgozunk. A gyerekek néha nyakig besározzák magukat, meghemperegnek és bepanírozzák magukat szalmával, na azt mosd ki – nevet Timi.

Nyáron tábort szervezett a helyi gyerekeknek, ismerkedtek a lovakkal, és nagy élményben volt részük a kislányával: egy- és kétnapos túrákra indultak Panni és Kikó hátán ülve, egy-egy nap a szabadban, sátorban töltve az éjszakát.

– Sok a nehézség is, de több a boldogság. Minden gondot felülír az állatok jelenléte. Öröm, amikor születnek, tejet adnak, felülhetünk a hátukra. Az is, amikor más gyerek ül fel a hátukra, és látni az arcán, micsoda fantasztikus élmény ez neki. Megnyugtató az állataink közelsége, főleg, ha nem veszekednek, nem csinálnak károkat. Jó érzés megfigyelni hogyan mozognak, ténykednek, viselkednek egymással és velünk. Ebben a rohanó világban lelassulunk mellettük. Ők nem rohannak sehová, hát megállunk mi is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában