Szeretne magyar állampolgár lenni - A Szombathelyen élő Ahmed Hassan Sami önkéntesként segíti az ukrán menekültek itteni életét

 A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász nardai táborában már tavaly is feltűnt egy-két alkalommal, de idén rendesen beleállt a történetbe, önkéntesként naponta segítette az ellátómunkát, a foglalkozásokat, és befocizta magát a gyerekek szívébe, akik Csoki bácsinak hívják. Sami az itt töltött bő két évtized alatt megtanult magyarul, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász befogadta, szeret itt lenni, és őt is szeretik. Nincs olyan feladat, amihez azonnal ne adná hozzá magát erőként, amikor a találkozóra érkeztünk, éppen egy adományszállításra induló kisbuszba pakolt. Ahogy meséli, Dél-Szudánban törzsi háborúk dúltak, dúlnak, nem akart belekeveredni ezekbe.

 Repülőmérnök lett, majd tovább akart tanulni, ezért jött át Afrikából Európába, Moszkvába. De Oroszország nagyon drága volt, nem tudta fizetni a tandíjat, átment Ukrajnába, ahol 3,5 évet tanult Odesszában a technológiai egyetemen, aztán otthagyta, mert több társával, azok biztatására, nyugatra indult egy jobb élet reményében, Moldovába, majd Romániába ment. Temesváron embercsempészekbe futott bele, akik elvették a fekete bőrű ember iratait – születési anyakönyvi kivonatát, érvényes útlevelét –, vélhetően további használatra. 

Sami ekkor Magyarországon kért menedékjogot, meg is kapta, és itt egy szudáni származású vállalkozóval kezdett dolgozni a kereskedelemben. Mindig egy évre kapott tartózkodási engedélyt, újra és újra meghosszabbíttatta. 2015-ben azonban szigorodtak a magyar törvények a migránsválság miatt. Az idegenrendészet szempontjából „nem volt együttműködő”, amikor nem jelent meg a behívásukra, aztán megpróbálták kitoloncolni Magyarországról Szudánba, de Szudán nem fogadta, mert nem találták a személyazonosságát. A szudáni fejletlen közigazgatási viszonyokról Sami azt mondja, hogy nem mindenki kórházban jön a világra, hanem otthon vagy munka közben – vagy az utcán. Neki sem volt anyakönyvi kivonata, amikor megszületett a falujában, már iskolás volt, amikor először orvost látott, ő saccolta meg, hogy hatéves lehet, akkor kapott születési anyakönyvi kivonatot. Az anyukája emlékezetből mondta, hogy 1975. május 3-án született, annak alapján kapott dokumentumokat, később útlevelet. Szóval a hazájában nem tudták őt azonosítani, így itt maradt, ráadásul megbüntették csaknem egymillió forintra. Ezt a Szombathelyi Egyházmegye és a karitász kifizette. Most két-három havonta kell az idegenrendészetre mennie, hogy meghosszabbíttassa az ideiglenes személyigazolványát, amihez mindig új fotót kell vinnie magáról. Szombathelyre kerülése előtt – az idegenrendészeti incidens után – egy évet lakott Beer Miklós nyugalmazott váci püspöknél. Egy szociális testvér segítette tovább a Szombathelyi Egyházmegyébe 2019-ben, először Püspökmolnáriban lakott a plébánián, aztán a szombathelyi annunciáta rendházba került. Önkéntesként segíti az ukrán menekültek itteni életét. 

– Nincs másik hely, ahova mennék – mondja Sami, aki Csoki bácsiként otthonra talált Szombathelyen, és most készítik fel őt a keresztelésre, tanul imádkozni, sorról sorra veszik át vele – angol nyelvű magyarázatokkal kiegészítve – a Miatyánk szövegét, hogy pontosan tudja, miről van szó, nagyon tetszik neki a bölcs ima.

 Dr. Székely János megyés püspök fogja keresztelni, keresztlevele már biztosan lesz. A kérdésre, hogy felveszi-e a keresztségben egy magyar szent nevét, elmosolyodik, és azt mondja: – Fekete Laci vagyok. Azért kapta ezt a nevet, mert afrikai, és mert a karitásznál sok Laci nevű dolgozik, így rá is ragasztottak egy Lacit. Sami tehát megállapodna itt, 47 éves, már nem akar menni sehová. Szeretne magyar állampolgár lenni, munkavállalási engedélyt kapni, a karitásznál szeretne dolgozni, ahol barátai vannak.

 Rohrer Marcell, a karitász menekültekért felelős munkatársa azt mondja, mindent megtesznek Csoki bácsiért, hogy itt maradhasson velük. Két ügyvéddel vannak kapcsolatban, hogy a helyzetét rendezzék. A kiutasítási papír öt év után elavult, újra nekifutottak a személyazonosítás kérdésének: egy budapesti ügyvéd, aki jártas ezekben az ügyekben, elindított egy folyamatot (ingyen és bérmentve, karitatív szándékkal): az idegenrendészeten keresztül várnak válaszokat a három ország – Szudán, Oroszország és Ukrajna – külügyminisztériumaitól, hogy Sami valóban ott járt, de most meg háború van, lehet, hogy ezért nem jeleznek vissza.