A körmendi Várkert évszázadairól - A Csaba József Honismereti Egyesület előadására megtelt a könyvtár olvasóterme

Móricz Péter elöljáróban elmondta, hogy az ország közel 150 történeti kertje közül a körmendi Várkertet az első tíz között tartják számon. A Batthyányak az évszázadok folyamán mindig értékes, és a kor divatjának megfelelő, stílusos kertet alakítottak ki az egyre dekoratívabb kastély körül. Az 1710-es évek és 1810 között hozták létre a barokk kertet, ezt alakították szentimentális, majd klasszikus angolparkká. A következő másfél évszázadban a park szerkezete jelentősen nem változott, viszont fontos eseményeknek adott otthont, így például Ferenc József császár látogatásának 1857-ben.

Valószínűleg a középkor és a kora újkor határán, a mohácsi csatát megelőzően rejtették el a Várkert földjében az úgynevezett körmendi kincset, amelyet 1812-ben találtak meg Batthyány Fülöp herceg körmendi kastélyának kertjében ásás közben, a régi romok között. Étkezéshez használt edények éppúgy voltak közöttük, mint viselethez tartozó díszveret, gombok, gyűrűk vagy a vallásos áhítatot szolgáló keresztek.

-Minden bizonnyal vagy az ágostonos szerzetesek rejthették el a tárgyakat, akiket Bakócz Tamás távolított el botrányos életmódjuk miatt körmendi kolostorukból 1517-ben, vagy a helyükre telepített ferences szerzetesek, akik 1524-ben hagyták el a várost. A megtalálás után két évvel a mecénás Batthyány Fülöp herceg a kincsegyüttest a nem sokkal korábban felállított Nemzeti Múzeumnak adományozta – mondta az előadó.

Az 1732-től kancellári pozíciót betöltő Batthyány Lajos társadalmi rangjának megfelelő rezidenciát kívánt létrehozni magyarországi birtokainak központjában, ezért a körmendi vár falainak felhasználásával pompás barokk kastélyt építtetett az 1730-as években. Mintaképe XIV. Lajos király versailles-i kastélya, és annak parkja lett.

Batthyány III. Ádám herceg fia, a szabadkőműves Lajos gróf 1775 körül kezdte meg a park átformálását. A munka elvégzését a körmendi újvárosi jobbágyság robotja biztosította, az úrbéri szerződés értelmében összesen évi 1500 napot voltak kötelesek a kastélykert építésére fordítani. A kertből a fácánokat és az állatokat kitelepítették, felszámolták a virágmintás belső partereket és a fácánoskertet félig franciás ízlésű, félig romantikus parkká építették át. A kastély körüli parterek helyére egységes gyepszőnyeg került. A növényeket teljesen szabályosan, geometrikus formákban telepítették és nyírták. 1783-ban a várostól keletre húzódó Rába-kanyart átvágták, és az így nyert területet a parkhoz csatolták. A régi folyómeder leszűkítve, közepén tóvá duzzasztva megmaradt a parkon belül, és az új tóban két szigetet alakítottak ki. A területének legalább egyharmadával megnövelt parkot nem az addigi franciás jelleggel, hanem az akkor divatos angolkertek formaképzésével építették tovább. Csomópontjaira új kerti épületeket és szobrokat helyeztek. Vertumnus és Pomona, Zephyrus és Flora szobra is Johann Martin Fischernek alkotása.

A kertet 1857-ben maga Ferenc József császár is felkereste. Az uralkodó egy körutat tett Magyarországon, amelynek célja volt, hogy a szabadságharcot leverő Ferenc József személyét elfogadtassák az országban. Ferenc József augusztus 11-én Sopronból érkezett Körmendre, ahol a kastélyban szállt meg. Ferenc József megtekintette a kastélyparkot, ahova a herceg nagyszerű népünnepélyt szervezett. 60,000 láng által lön megvilágítva, kő-obeliszken pazar sugárfényben Felséges Császáripárunk névjegyei ragyogtak, melyek a tömegek által is felismertetvén, azok különös bámulatának tárgyaivá lőnek. Ő Felsége a lakosság tánczát és játékát hosszabb ideig örömmel szemlélni, ezután a parkot több irányban megtekinteni méltóztatott.

Batthyány-Strattmann Ödön a hercegi cím megöröklését követően egyik legfőbb hobbijának, a vadászatnak Körmenden is hódolni kívánt, ezért építtette a Várkert északkeleti részén a vadászlakot. A Vadászlak első lakója Petrzilka Ferenc Károly és családja lett. Batthyány Ödön őt választotta főerdészének, a vadállomány gondozójának és az uradalmi kertészet vezetőjének.

- Bár a Szegények Orvosa, a később boldoggá avatott dr. Batthyány László 1915. február 8-án megkapta a hercegi címet, a Strattmann nevet és a hitbizományt – így a körmendi uradalmat is –, csak 1920-ban költözött családjával körmendi kastélyába – folytatta előadását Móricz Péter.

A Tanácsköztársaság idején körmendi kastélyba Nagy Jenő, a fővárosból kiküldött kormányzótanácsi megbízott költözött be családjával. Megnyitották a hercegi park elkülönített részét, és azt a közönség rendelkezésére bocsátották, sőt abban a nagy platánnál futballpályát létesítettek. 1919. május 1-jén az új körmendi vezetés majálist szervezett a Várkertben, ezen nagy tömeg vett részt, és csodálta meg az előlük korábban elzárt parkrészeket. A proletárdiktatúra bukását követően, 1919. augusztus 20-án rendeztek a „nemzeti fellélegzés örömére” népünnepséget hercegi engedéllyel a kastélyparkban, ezen megünnepelték a helyreállt rendet – idézte a múltat az előadó, majd arra is kitért, hogy 1920. január elején dr. Batthyány-Strattmann László feleségével és 11 gyermekével Köpcsényből költözött a körmendi kastélyba. Visszaállították a Várkert nagy részének lezárását, amely területet újra csak a család használhatott. A gyermeksereg ki is élvezte a hatalmas park nyújtotta örömöket, amelyeket naplóikban meg is örökítettek. „Ma reggel a tavon egy halat lőttem Browningommal, nagyon örültem neki, hogy eltaláltam.”

Az 1920-as években nemcsak a család használta a Várkertet, hanem egyre több nyilvános rendezvénynek is helyt adott. 1925-ben a királyhű Batthyány felajánlotta, hogy a körmendi választókerület ugyancsak legitimista országgyűlési képviselője, gróf Sigray Antal a Várkertben tartson népgyűlést. A márványterem Várkert felőli oldalán fekvő térségben 1925. június 21-én kétezer ember jelent meg, köztük a legitimista vezérek.

A körmendi kastély és a hozzá tartozó Várkert 1945 márciusáig volt a hercegorvos legidősebb fiának birtokában. A cserkészek és a polgári iskola közös várkerti tornaünnepélyét 1942-ig minden évben megtartották a nagy platán előtti réten. Az 1945 és 1957 közötti időszak volt a legszomorúbb a körmendi Várkert történetében, mivel ebben a 13 esztendőben a szovjet hadsereg fogságában sínylődött. 1945 áprilisában a szovjet katonák a parkot körülvevő deszkakerítést lebontották, a Várkertben barakkokat építettek. A park fái remekül elrejtették a szovjet harckocsikat, így ezt az álcázó funkciót töltette be a Várkert 1957-ig.

A Várkertet 1958-ban természetvédelmi területté nyilvánította az Országos Természetvédelmi Tanács. A védettség azonban nem akadályozta meg a park többszöri megcsonkítását. Területeket vettek el három tömbház, egy iskola és a cipőgyári épületek létesítéséhez, valamint teniszpályák kialakítása céljából. A szovjetek által beépített várkerti területek sem kerültek vissza eredeti állapotukba: a vadászlak közelében épített harckocsiszín helyén a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gépüzemelési csarnokot hozott létre, a Rába menti szovjet gépjavító bázis területét a Volán-telep kapta meg, 1980-ban pedig az új 86. számú főút vágta le a Várkert délkeleti részét. Az 1970-es évek végén a Rába-parti hatalmas méretű nyárfa- és platánsort az épülő gát miatt vágták ki. Ekkor bontották el a technikum által az 1960-as években épített csónakkikötőt is. A csonkítások következtében a park területe 33 hektárra csökkent.