Hidegen maradt lakások, félelem a földgáztól Vas megyében is - 45 éve sem volt ismeretlen

Hat év helyett két év alatt szerelték be

Éppen 45 évvel ezelőtt a szombathelyi Gázgyár szerelői végeztek az arra az évre tervezett átállítási teendőikkel. 1977-ben 5615 lakásban és 54 kommunális közfogyasztónál (kórházban, iskolában, óvodában stb.) szüntették meg a városi gáz használatát, és földgázt vezettek a helyére. 1976-ban több mint háromezer lakásban történt meg ugyanez, ezzel együtt négy és fél évtizede Szombathelyen 8509 háztartásban használtak földgázt, ez a szombathelyi gázfogyasztóknak csaknem a kétharmada volt. Összesen 13 ezer 418 gázfogyasztót tartottak nyilván a megyeszékhelyen.

Mai viszonylatban is hatalmas számokról beszélünk, hiszen a Gázgyár szerelői fölülmúlták önmagukat. Abban az esztendőben sokkal többet dolgoztak, sokkal több munkát végeztek el, mint amennyire vállalkoztak az év elején. Akkor 5100 lakás átállítását tervezték, és ebből lett 5615, azaz a tervezettnél 515-tel több. Ráadásul október 20-ra vállalták a munka elvégzését, de már a hónap elején végeztek vele.

290 lakás maradt fűtés nélkül

De mégsem nyugodhattak meg a szerelők, no meg a vezetők. Mert némely lakóktól jócskán érkezett panasz. Azoktól, akik a szeptemberi hidegben dideregtek. Kétszázkilencven lakásban volt ez így. Mi is történt valójában? Korábban a Gázgyár emberei végig járták a Derkovits városrész átszerelés előtt álló lakásait, és azt kérdezték, ki kér a régi kályha helyett újat. 465-en jelentkeztek új kályháért. Ugyanennyien pedig nem kérték a kályhacserét, csak azt, hogy régi gázkályhájukban az égőcsövet cseréljék, és ezáltal égjen benne a földgáz is. 

A Gázgyár megrendelte az új kályhákat, de amikor a szerelési munkát megkezdték, olyanok is új kályhát kértek - meggondolták magukat! - akik korábban, a felmérés során megelégedtek az égő cseréjével. Kétszázkilencvenen gondolták meg magukat. Ennyi kályhát nem tudtak „leakasztani" a gázgyáriak többletként, holott Miskolctól Szegedig rohantak értük, egész nyáron át. A korai hideg ezért okozott az említett családoknak, de a gázgyáriaknak is sok kellemetlenséget. Azzal igyekeztek átmenetileg segíteni, hogy a hideg lakások egyik szobájába gyorsan beszereltek a régi gázkályhákba egy-egy földgázra is jó égőt. S ahogy folyamatosan érkeztek a többletként rendelt kályhák, úgy szerelték föl sorban azokat.

Gondot okozott a tulajdonoscsere és a fusimunka

Egy másik jelenség is akadályozta a gázszerelők munkáját. Történt ugyanis, hogy időközben néhány lakás gazdát cserélt a Derkovits városrészen, s ha a lakás régi bérlőjének elég volt az csőcsere, az új lakó már új kályhát kért... Az említett bizonytalanságokra tervezni, a gyorsan változó óhajokat előre látni nem volt képes a szolgáltató szervezet.

A gázgyáriak becsületére legyen mondva, hogy állták a sarat, mert mindeközben még névjegykártyát is adtak a lakóknak, akik naponta változó óhajaikkal hátráltatták a földgáz átállítás igen bonyolult, a maximális biztonságot követelő munkáját. (A szerelők névjegykártyáján az állt, hogy bármilyen szerelési hibát ingyen és azonnal kijavítanak, vállalják a felelősséget a munkájukért.

1978-ban 4700 lakást kellett földgázra átállítani a városban. Pontosabban: a belvárosban. Látszólag kevesebb volt a munka, mint 77-ben, de valójában sokkal több. Mert addig új házaknál szereltek, 1978-ban pedig régi lakások fél évszázados, vagy régebbi csövei között kellett matatniuk. 1977-ben napjában tizenkét órát dolgoztak a szerelők - zokszó nélkül. Néhány lakó azonban még oly módon is igyekezett fokozni a feszültséget, hogy fusi munkát kért tőlük. Kérték, szereljen be egy-két kályhát, és nem törődtek azzal, hogy ezeket úgy is le kellett plombálni, ezeket nem használhatták. A Gázmű a fusiban végzett munkákért nem vállalt felelősséget. Ráadásul az ellenőrző apparátusuknak más dolga is volt, mintsem hogy azt kutassa: hol működik szabálytalan készülék. Egyébként a szerelők is a legszigorúbb fegyelmi eljárásnak néztek elébe, ha ilyen munkán érték őket.

Féltek a lakók, hogy mérgező a földgáz

A korabeli sajtóban külön figyelmet szenteltek annak, hogy elhessegessenek egy téves információt: a földgáz nem mérgez! Sokan éppen azért ódzkodtak az átállástól, mert attól féltek, hogy tartalmazza a mérgező szénmonoxidot. Arra is külön felhívták a lakók figyelmét, hogy aki nyitva hagyja a gázcsapot, annak tudnia kell: vele robban az egész háztömb. Ugyanis a földgáz előbb robbant, mint a bontókban előállított, benzinből gyártott, s akkoriban még Szombathelyen is használt városi gáz. Ráadásul a robbanáshoz sokkal kevesebb földgáz kellett, mint amennyi városi.

Elrettentő volt a szolnoki tragédia

Erre friss példa volt a szolnoki tragédia. 1976. november másodikán nem sokkal reggel nyolc óra előtt egy égő cigaretta miatt robbant be a szivárgó gáz az akkori Tóth Ferenc, (ma vitéz Szathmári József) utcai emeletes ház pincéjében. A detonációs során huszonnégy lakás dőlt romba, és további tizennégy vált lakhatatlanná. Az omlás során tizenegyen vesztették életüket, további két sérült pedig a kórházban halt bele sérüléseibe. A legidősebb áldozat egy 91 éves asszony volt, a legfiatalabb pedig egy öt hónapos csecsemő. A 45 évvel ezelőtti Legfelsőbb Bírósági jogerős ítélet alapján a városi tanács útfenntartó osztályának egyik brigádvezetőjét látták vétkesnek, akit négy év szabadságvesztésre ítéltek.