Múltidéző

2022.10.01. 14:00

Hova utaz(hat)tak 40 évvel ezelőtt a Vas megyeiek, az idegenforgalmi válság közepén? - fotók

Csak 4-5 napos körútra tellett – A négy- helyett a húszágyas szobák kicsapták a biztosítékot.

Kelemen Attila

Büfé a bolgár tengerparton

Forrás: Fortepan / Vészi Ágnes

Negyven évvel ezelőtt egy, az - ifjúság utaztatására specializálódott - utazási iroda Vas megyei kirendeltsége némiképp kedvező előjelekkel várta a soron következő szezonokat, hiszen az évekig tartó személyi, gazdálkodási kudarcok, és negyven-ötvenszázalékos tervteljesítés után 1981-ben megállta helyét. Ám az elégedettség jó érzése nem sokáig lebegett az iroda munkatársai körül, ugyanis a negyven évvel ezelőtti idegenforgalmi válság, és a külföldi utazási igények megcsappanása minden számításukat keresztülhúzta. Ilyen körülmények között hova is utaz(hat)tak a vasi fiatalok négy évtizede?

Az utazás népszerűsítését szolgáló reklám 1982-ből
Forrás: Fortepan / Tóth József

Elmaradó roham, vasi sajátosságok

Miközben az árak 10-15 százalékkal lettek magasabbak 1982-ben, az utazásra jelentkezők száma harminc-negyven százalékkal lett kevesebb. Az utazási irodák korábban már megszokták, hogy az utazni vágyók már decemberben lefoglalták külföldi útjaik többségét. Ez a roham 40 éve elmaradt, nem keltek el maguktól a korábban népszerű túrák. Az ébresztő után a szervezők gyakrabban fordultak meg az ifjúsági szervezeteknél, a vállalatoknál, kedvezményeket soroltak, pénz-visszafizetési feltételeket közöltek, helybe vitték a valutát, igyekeztek kényelmesebb utazási körülményeket teremteni a 24-30 órás utakhoz. A szervezésnek meg is lett az eredménye: 2100 fiatal indult körútra vagy tengerparti nyaralásra, de a bevétel is, a létszám is elmaradt a várttól.

Főleg rövid és olcsó utakat kerestek és fogadtak el a fiatalok. Voltak vasi sajátosságok is: népszerűek voltak az NDK és a bolgár programok. Viszont sorra vissza kellett mondani a szlovákiai, a tátrai üdüléseket, alig sikerült összehozni egy prágai csoportot. A vasi fiatalok azt hitték, ha egy-egy napra átruccannak Pozsonyba, akkor már jártak Csehszlovákiában. Nem kívánkoztak a vasiak a román tengerpartra, de az erdélyi körút vonzó volt. Az áraknak óriási volt a szerepük, pontosan mérhető volt ez a moszkvai utakon. A négy napos utat repülővel, először 3500-ért hirdették, aztán ezer forint kedvezményt adtak: végül így már kettő helyett négy csoportra valóan jelentkeztek.

Bulgária, Neszebar 1982-ben
Forrás: Fortepan / Kováts Lajos

Egyiptom helyett Algéria

A nyugati és a jugoszláviai programok sem sokat nyomtak a latba. Érdeklődés hiányában nem is nagyon szerveztek ezen országokba körutakat. Ha mégis, akkor napi ezer forint volt a díj, költőpénz nélkül! Jugoszláviába csak egyéni üdülést ajánlottak. Egy-egy grazi hétvégét még megpróbáltak elindítani, vagy éppen a Bécs—Salzburg—München utat. A szombathelyi iroda indított különleges drága túrákat országos szervezésben is, Budapestről. Például Algírba, Olaszországba 18 ezerért; Franciaországba, Angliába 25-30 ezerért. A régebben sikeres egyiptomi útra már nem jött össze egy csoport – ilyen módon változtak az árak és a pénztárcaméretek a hetvenes évekről a nyolcvanas évek elejére.

Húszágyas hálótermek, korhadó faházak, rohanás két menza között

Érdekesség – mai szemmel nézve, és igényekkel mérve különösen -, hogy milyen tapasztalattal, hangulattal tértek haza az utakról a vas megyei fiatalok? Sok volt a panasz, a jogos kifogás.

Nagyok voltak a különbségek az ifjúsági szálláshelyek között az NDK-ban. Az ígért négyágyas szobák helyett húszágyas hálótermek fogadták a fiatalokat. A csoport szétszakítása is gyakran kellemetlenné tette az elszállásolást. Még nagyobb baj volt, hogy a szállás és az étkezés nem volt összehangolva a programmal. Milyen volt egy jellegzetes berlini városnézés? A válasz: rohanás két menza között.

Németország, Lipcse 1982-ben
Forrás: Fortepan / Urbán Tamás

Bulgáriába eljutni kényelmetlen volt és nehézkes. A bolgár tengerpart kétszemélyes faházai valóban léteztek, de elviselhetetlen állapotban! Korhadtak voltak és lestrapáltak. Ilyesmikért szidták legtöbben az utazási iroda munkatársait. Jogosan, mert a szolgáltatás nem olyan volt, mint ígérték, méltánytalanul is, mert a szerződést a fogadó országgal nem ők kötötték. Mit tehettek? Annyit feltétlenül, hogy jelezték az ismétlődő problémákat a központnak, és addig is, amíg nem történt változás, felkészítették a csoportokat a rájuk váró „nehézségekre”.

Kedvelt belföldi célpontok: Pécs, Dunakanyar

A belföldi utazások, kirándulások sem lettek olcsóbbak negyven évvel ezelőtt, de az utazás, a szállás, az ellátás az igényeknek, és a befizetett összegeknek – itt legalább - megfelelő volt. Itthon is voltak kedvelt célpontok: Pécs, a Dunakanyar, az Északi-Középhegység, a Bakony volt a vasi turisztikai sorrend. Az Alföldre csak a Szegedi ifjúsági napok idején indult különvonat. A belföldi programok hetven százalékát az iskolák, az üzemek különösebb rábeszélés nélkül is igényelték. Hétszáz forint volt a háromnapos mátrai kirándulás, ami még elviselhető volt a szülők számára is.

Pécs látképe a Tettye felé nézve
Forrás: Fortepan / UVATERV
Dunakanyar, Visegrád a nyolcvanas évek elején
Forrás: Fortepan / Rubinstein Sándor

Koncert-kudarc

Csak gond, baj és ráfizetés volt a tömegek szórakoztatására szánt szabadtéri rock-koncertekkel. Ez 1982-ben sem sikerült. Ezekre kétezren sem jelentkeztek, így a ráfizetés tetemes volt. Akkoriban a „fesztiválozás” lefutott, divatja múlt dolognak számított, úgy vélték az utazási iroda munkatársai, hogy kár volt ragaszkodni hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában