Ilyen volt a SZOT-gyógyüdültetés a 80-as években - 40 éve már Bükfürdő is frekventált helyen volt a gyógybeutalások során

Kik kaphattak gyógybeutalót?

A 80-es évek elején a szakszervezeti tagság a családos beutalásokon kívül leginkább a gyógyüdülésre kért beutalót, ami azzal magyarázható, hogy Magyarországon nagyon sokan szenvedtek kisebb-nagyobb mértékű mozgásszervi megbetegedésben, gerincbántalmakban.

A gyógybeutalás nem volt szezonhoz kötve, a rászorulókat 26 csoportban, vagyis teljes éven át fogadhatták a gyógyüdülők. Így a 70-es 80-as években a SZOT üdülés változatos formái közül a családos beutalás mellett a gyógyüdültetés fejlődött leginkább. 1982-ben már 93 ezren kaphattak SZOT gyógybeutalót, ez egyben azt is jelentette, hogy a gyermeke nélkül érkező minden második beutalt jegye gyógyüdülőbe volt érvényes.

Népszerű üdülők voltak

1972 és 1982 között hét SZOT gyógyüdülő létesült és hármat korszerűsítettek. Új gyógyüdülők voltak az alábbiak: Hajdúszoboszló ÉDOSZ, Hévíz Louis Saillant, Bük Herbert Warnke, Hajdúszoboszló Barátság, Hévíz Postás Üdülő B. épülete. Valamint 1982 áprilisától beutaltakat fogadott a hévízi 300 ágyas és az ugyanezév júniusában Gyulán nyílt 200 szobás Lazaro Pena üdülő. Felújították a hévízi Vasas és a Gyulai MEDOSZ üdülőt és éppen 40 éve volt a hajdúszoboszlói Béke Gyógyüdülő korszerűsítése. 1983-ban készült el a zalakarosi 300 ágyas gyógyüdülő. Régebben épült gyógyüdülők fogadták még Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Gyulán, Balatonfüreden és Hévízen is a SZOT beutaltakat.

Bükfürdő is az ajánlott gyógyhelyek között

Mozgásszervi betegségben szenvedőket a debreceni, hajdúszoboszlói és a büki gyógyüdülőkben kezelték. Akiknek nőgyógyászati problémája volt, azoknak a debreceni , hajdúszoboszlói, büki és hévízi gyógyüdülő volt ajánlatos. Idült emésztőszervi bántalmakra a debreceni, hajúszoboszlói és a büki gyógyvíz volt jó ivókúrára. Keringési szervi megbetegedések gyógyítására Balatonfüreden nyílt lehetőség.

Az üdültetés időtartama mindenütt 14 nap volt, ezért az ilyen beutalókat nem lehetett átváltani kétszer egyhetes jegyre. A szakszervezeti bizottságok a gyógybeutalások elosztásában az orvosi javaslat figyelembevételével döntöttek. Sajnálatos módon többször előfordult, hogy az orvosi vélemény mellőzésével nászutasokat és olyanokat is beutaltak, akik nem igényelték a gyógykezelést. Minden SZOT gyógybeutaló jegyen szerepelt az orvosi javaslati rész is, ha ezt kitöltötték, csak akkor volt jogosult a vendég a gyógyszolgáltatások térítésmentes igénybevételére.

Összkomfortos elhelyezés, növekvő taglétszám

Az új és korszerű gyógyüdülők többségében kétágyasak voltak a szobák. Házaspárok gyógyüdülésénél természetesen elegendő volt csak az egyik személy beutalásához az egészségi állapotot indokló igazolás. A 40 éve kiadott új Üdülési Szabályzat mellékletei részletesen tartalmazták a gyógyüdülők javallatait és ellenjavallatait is, ezzel is segítséget nyújtva az üzemorvosoknak a helyes választáshoz. A SZOT gyógybeutalójegyek ára azonos volt a többi felnőtt üdülőjeggyel. Az összkomfortos elhelyezés esetén naponta 60 Ft volt a térítési díj, vagyis a kedvezmény mintegy 80 százalékot tett ki.

Több SZOT gyógyüdülő a főszezonban 6 csoportban fogadott családokat. Ezt a beruházásban anyagilag érdekelt szerződő felek kérték. Ebben az esetben nem az egészségi indokoltság volt a döntő, hanem a családi együttlét. A gyermekek —, akik számára a termálvizet többnyire nem ajánlották — kevert vizű medencében fürödhettek.

A mindig rákövetkező évre érvényes gyógyüdülői jegyeket a többi beutalóval együtt a SZOT szeptember 15-én adta át a tizenkilenc ágazati iparági szakszervezetnek. Ők a taglétszámuk arányában osztották tovább és a beutalók már novemberben eljuthattak az alapszervezetekhez. Jegyet igényelni csak az alapszervezetekben lehetett.

A vállalati üdülés is fénykorát élte

A 80-as évek első harmadára nemcsak a SZOT gyógyüdültetés, hanem a vállalati is jelentősen fejlődött. A vállalatok, hivatalok és intézmények kezelésébe tartozó gyógyüdülők egy része azonban nem tudta egész éven át fogadni a beutaltakat. Erre megoldást jelentett az alábbi szisztéma: ha nem is mindig a fenntartó vállalatnál volt rá igény, a társ- vagy akár idegen vállalatok egymás között megszervezték az üdülők egész éves nyitvatartását, illetve gondoskodtak a kihasználtságáról. Később az is megoldást jelentett, hogy a nyugdíjasokat főszezonon kívül nagyobb számban üdültették, és térítési kedvezményt is kaptak.