Jó reggelt, Vas mgye!

A magyar nyelv azért is szép, mert például egy-egy érzést, tulajdonságot több szóval is kifejezhetünk. Ha van is árnyalatnyi különbség a szavak között, mégis ugyanazt jelenti a gőgös, a felfuvalkodott, a pöffeszkedő, a kivagyi, a kevély, a rátarti, a hiú, a nagyképű, a beképzelt és a gangos, hogy csak néhányat említsünk abból a szósorból, amelyet még hosszasan lehetne mondani. Ennél már csak az a szebb, ha elegánsan körülírjuk a negatív személyiségjegyet, például így: addig szidolozta magát, míg fényesebb nem lett, mint egy orosz szamovár. Az élet már csak ilyen: van, aki szidoloz, fényesít, másnak a szerényebb, a visszafogottabb, a szolidabb, az egyszerűbb, a mértéktartóbb is megteszi. A magyar nyelv gazdag: bármi, bárki jellemzésére bőven ad lehetőséget.