Meseterápiás foglalkozások a Berzsenyi könyvtárban - Pachner Orsolyával utaztunk

Csendes, szelíd kommunikációval dolgozott; a halk szó befelé irányítja a figyelmet a beszélgető körbe, azon belül magunkba. Milyen gyümölcsnek látod magad? Mi jut eszedbe a dióról? Melyik kendőt választanád és miért? A meseterapeuta óvatosan terelget a szimbólumok mezején – félreérthetetlenül jelezve, hogy mindig rólunk van szó -, mint a virágos réten, ami fel is tűnik aztán az elbeszélésben; hogyan talál egymásra a tündérlány és a szegénylegény. Hősünk dióba zárva, kebelbe rejtve létezik, mígnem a lány végre az apja elé áll, hogy férjhez menne. Az öreg megengedi, hogy szerelmüket beteljesítendő összeházasodjanak, de a legénynek ki kell állni a tündérpróbákat.

A férfiak lelkivilágáról szokásosan kevés szó esik, most azonban a mese sok elgondolkodni valót ad. Nem jönnek benne a tűzokádók, semmi kard ki kard, csata, mentőakció, ebben a mesében csak hármat kell aludni, de különös körülmények között. Egyedül a réten, miközben sírás és ordibálás hallatszik, egyedül egy szobában, ahol a sötétben ismeretlen erő szorítja az ember kezét és lábát, és megint a réten, de ahol a tündérek pucéran táncolnak.

 Micsoda próbák ezek! Úgy látszik, hogy ez nem egy harcos mese, a férfi csak alszik meg alszik, de mielőtt a passzivitás, a nemcselekvés az idegeinkre menne, ássunk le oda, hogy mekkora erő lakik abban, aki rendületlenül viseli a zűrzavart, a hisztériát, az erőszakot, a fájdalmat, nem rezzentik a sötét árnyak, bírja a szorongást, és képes egy másik, szerelem szőtte álomba zuhanni, miközben meztelen tündérek provokálják. Vagyis a sárkányok nem direktben jönnek, és nem izomból kell megoldani a dolgokat, hanem bizony, a kapcsolat hajóját, ha viharba kerül, ilyen hullámok dobálják. Milyen belső nyugalma van annak, aki mindezt állja, és mondjuk, a mindennapokra fordítva, például nem szól vissza egy durvuló vitában, hanem „kivár a dióban”. Ez a nemcselekvésben rejlő erő.

Az alkalmi műhely egyetlen férfitagja pedig azt is megvilágította, hogy az alvás nem egyszerűen passzív tevékenység, hiszen a regenerációt szolgálja: megújul közben az életenergia. Ha valaminek lehet örülni, az éppen ez. Alvás közben szereti meg a legényt az apósa, ahogy nézi (vagyis látja, miképpen kezeli a problémákat), és mindez olyan jól megy, hogy még a rosszindulatú Juliska néninek sincsen szava, aki pedig könnyen és epésen ítél mindenki felett. Az éles, erőszakos, zajos kommunikációt megtestesítő öregasszony csak felvillan a mesében, de azonnal megtalálja magában mindenki a hús-vér megfelelőjét; na, ha ő sem tud rosszat mondani a legényre, akkor az övé a jövő, viheti a lányt.

Pachner Orsolya mindenkit arra kért, hogy zárja dióba, ami vagy aki fontos számára, rejtse a kebelébe, vigye magával, és vegye elő mindig, amikor kell. Így aztán most a csonthéj-bölcsőkben gyerekek, férjek, feleségek, szerelmek, vágyak és remények utaznak, valamint az a váratlanul megpillantott nyugalom, ami a férfiban lakik, és szükség esetén a tündért is betakarja.

A Mesék az Élethez programot a pécsi Gombolyító Terápiás Műhely indította, a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület támogatásával bővült országos programmá. Szombathelyen Pachner Orsolya műhelyéből a diót haza lehetett vinni, a felkavarodó és elcsendesedő érzésekkel együtt. Ki béklyóból szabadult könnyei által, ki megcsípett pár felismerést; az élet nem csak fényes-pompás, hanem ki-ki ugrik a homályból egy-egy árnyék. A tündérlány a földi életet választotta, ahol nem mindig süt a nap, és nem csak mindig nevetés van, hanem olykor sírás. Ez is megtörtént a könyvtárban Benedek Elek népmesegyűjtő születésnapjának másnapján.