Kétnapos szimpózium

2022.10.02. 11:00

Szokások másként - Mire figyelmeztet a fenyőlakodalom?

A fenyőlakodalom, vagyis a rönkhúzás eredetéről, és annak ma élő változatairól tartottak kétnapos szimpóziumot Szentgotthárdon, a Szlovén Kulturális és Információs Központban.

Tóth Judit

Fotó: © Szendi Péter

A szervezők nevében Adela Pukl, a Szlovén Néprajzi Társaság tagja és Kovács Andrea, a Magyarországi Szlovének Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Metka Lajnšček szentgotthárdi szlovén főkonzult is.

Martina Piko-Rustia, a klagenfurti Urban Jarnik Szlovén Néprajzi Intézet néprajzkutatója Rönkhúzás Karintia határon átnyúló térségében címmel tartott előadást. Az előadó elmondta, hogy Karintiában, valamint a Kanal- és a Mežica-völgy határon átnyúló területén még hiányoznak a múltbéli és a mai rönkhúzásról szóló alapos kutatások. A második világháború előtt és után a rönkhúzás célja az volt, hogy a lányokat és a legényeket egyaránt figyelmeztessék: itt az ideje megházasodni. Csak ritkán vonszoltak egész rönköt a lányos házak ajtajához, gyakoribb volt, és ma is az, hogy a rönkből egy darabot levágtak. Főleg a hajadonokat figyelmeztették, hogy menjenek férjhez, adják meg magukat, mivel a hajadonságot és a nőtlenséget szégyennek tekintették. A múltban a rönkhúzás a falusi közösség farsangja volt, ahol a férfiak és nők szerepe jól elkülönült egymástól – mondta az előadó, majd kitért arra is, hogy újraélesztett szokásban a legszembetűnőbb változás az, hogy a rönköt mindenkinek átadják – házasoknak és hajadonoknak egyaránt. Mivel ma már nincs olyan erős társadalmi nyomás, hogy a fiataloknak meg kell házasodniuk, a szokás is alkalmazkodott az új társadalmi körülményekhez.

Az újjáéledt hagyomány feladata az is, hogy pénzt gyűjtsön az önkéntes egyesületek működéséhez. Hiányzik azonban a kutatás arra vonatkozóan, hogy az egyesületek a hagyomány újjáélesztésével képesek lesznek-e hosszabb távú farsangi hagyományt teremteni.

Adela Pukl, a ljubljanai Szlovén Néprajzi Múzeum tanácsosa Rönkhúzás Szlovéniában című előadásában arról beszélt, hogy a rönkhúzást a szlovéniai Gorenjska, Štajerska és Koroška térségek néhány településén, farsang idején, jelképes esküvő formájában mutatják be, rendszerint ott, ahol a böjt előtti időszakban vagy az előző évben egy lány sem ment férjhez. – A rönk egy fatörzs, amelyet a legények kézi vagy láncfűrésszel vágnak ki, lekérgezik, a tetejét zöld növényekkel, papírvirágokkal és szalagokkal díszítik. Maga a szokás az úgynevezett termékenységi mágiához kapcsolódik, mivel a rönk állítólag a férfi nemi szervet jelképezi. A rönkhúzáson akár legény, akár lány is öltözhet menyasszonynak, de az ifjú párt egy-egy bábú is képviselheti – mondta a múzeumi szakember.

Dr. Horváth Sándor néprajzkutató előadásában rávilágított, hogy farsangi állakodalom a magyar-osztrák határ mentén fekvő – magyarok, németek, horvátok lakta – településeken a határ mindkét oldalán megtalálható volt, több helyen napjainkban is megtartják. Adatokkal igazolható, hogy Magyarországon szégyen volt, ha a lányok nem házasodtak meg. A 17-18. századi magyar közköltészetben egyértelmű a vénlánycsúfolás, a leányok házasságra ösztökélése akkor is, ha idősebbek. A vénlánycsúfolás farsangi hagyománya „tuskót vonni” kifejezéssel Csokonai Vitéz Mihály 1804-es Dorottyájában is megjelent.

Mukicsné Kozár Mária néprajzkutató elmondta, hogy a magyarországi szlovének többsége – az osztrák és a szlovén határ mentén – hat Szentgotthárd környéki településen él: Felsőszölnökön, Alsószölnökön, Szakonyfaluban, Apátistvánfalván, Kétvölgyön, Orfaluban és Rábatótfaluban, amely 1983 óta Szentgotthárdhoz tartozik. – A településeken élők a murántúli szlovén nyelvjárás archaikus változatát és a magyar nyelvet beszélik. Ismerik azt a farsangi szokást, amelyet akkor gyakorolnak, ha farsang idején senki nem házasodik. Helyi szlovén nyelvjárásban plojek vagy baur vlejčti, voziti (rönk- vagy fenyőhúzás, -szállítás), illetve baurovo gostüvanje, vagyis fenyőlakodalom az elnevezése, magyarul pedig rönkhúzás. A szövegek is kétnyelvűek, ami csak ezekre a falvakra jellemző a vidéken. A szlovén elnevezések arról tanúskodnak, hogy a szlovén Rába-vidéken eredetileg rönköt húztak, később társult a szokáshoz a tréfás esketés, és lett a neve fenyőlakodalom. – Az első adatot 1904-ből ismerjük egy orfalui rönkhúzásról, utoljára 2019-ben Szakonyfaluban rendezték meg. A két időpont között huszonhatszor került sor rönkhúzásra, de csak akkor, ha farsang idején senki nem házasodott a falvakban. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában