Két műhelyben is dolgozik

2022.10.15. 11:30

Zsinkó István a Magyarországi Kovácsmíves Céh félszáz tagja közül az egyik - Kovácsműhelyében látogattuk meg Őriszentpéteren

Az őriszentpéteri Kovácsszeren egykor állítólag három kovács működött viszonylag kis területen, de erről már csak múlt időben beszélhetünk. Szerencsére van jelen is: a Kovácsszertől nem messze, a Siskaszeren három éve dolgozik kovács Zsinkó István személyében, aki őrségiesen szólva gyüttment ugyan, de mostanra teljesen beilleszkedett.

Tóth Judit

A parázs mindig izzik a műhelyben, mondja az Őrségben is otthonra talált Zsinkó István

Forrás: Szendi Péter

Zsinkó István halk szavú, kevés beszédű, nyugodt ember, inkább a keze jár, mint a szája. Mindig így volt ezzel, szerette, ha a kezével csinálhat, alkothat valamit. A kovácsolás náluk családi hagyomány: a nagypapa Abán volt kovács, halála után István örökölte régi műhelyét és szerszámait. Az 1990-es évek vége felé kezdett el kovácsolni, ahogy ő mondja: az égiek sugallatára. – Annak idején Várpalotán laktam, szinte egyik napról a másikra jött az érzés, hogy a műhellyel, a felszereléssel kezdenem kellene valamit. A munkához volt némi kézügyességem és szépérzékem is, szerencsére. Felkerestem néhány kovácsot, elolvastam pár könyvet, így kezdődött – meséli István, aki kétlaki életet él. 

Van néhány szerszám, amely magán hordozza az idők jeleit
Forrás: Szendi Péter

Abban a szerencsés helyzetben van ugyanis, hogy két műhelyben dolgozhat. Az egyik az ősök földjén, a Fejér megyei Abán található, a másik az Őrség szívében, Őriszentpéteren. Egyik autentikusabb, mint a másik. Az őriszentpéteri műhely – ahol meglátogattuk a kovácsmestert – talán kétszáz éves is lehet, egykor valószínűleg gazdasági épület, történetesen ól lehetett. Falai tízes, tizenötös gerendák, a sár már kívülről-belülről lekopott az összeillesztéseknél, így be-be szűrődnek az októberi nap sugarai a szűk nyílásokon. Az ablak pici, telt szemű kormin lóg elé. Ez akár jelzés is lehet, merthogy a szőlő a másik fontos dolog, Őriszentpéteren csak pár tő van, Abán viszont a kert méretéhez képest rengeteg. A műhelyben tényleg középkori a hangulat, és van néhány szerszám, amely magán hordozza az idők jeleit. A bőrfújtatók több mint százévesek, a kovácsüllők ennél is régebbiek, 150-200 éve is használhatták őket. 

István többnyire kisebb tárgyakat készít: ékszereket, késeket, tűzcsiholókat és más használati eszközöket
Forrás: Szendi Péter
Forrás: Szendi Péter

– A parázs mindig izzik a műhelyben, ha nem a saját munkámat csinálom, akkor élménykovácsolást tartok olyanoknak, akik a kézi kovácsolás alapjait szeretnék elsajátítani. Többnyire kisebb tárgyakat készítek, például ékszereket rézből vagy rozsdamentes anyagból, késeket, tűzcsiholókat és egyéb használati eszközöket, díszítő tárgyakat, de gyakran előfordul az is, hogy csillár vagy korlát készül a műhelyben. Divat, hogy a hölgyek, feleségek befizetik barátjukat, férjüket ajándékként élménykovácsolásra. Azt tapasztalom, hogy többnyire kést akarnak kovácsolni az úriemberek. Általában rusztikus, régies késeket készítünk ezeken az alkalmakon, egyszerű, bőrrel betekert markolattal – mondja. 

Zsinkó István a Magyarországi Kovácsmíves Céh félszáz tagja közül az egyik. Azt mondja, szerencsére jó néhány fiatalt érdekel a kovácsolás, ha nem is profi, de legalább amatőr szinten. Az viszont baj, hogy sokan csak késekben gondolkodnak, pedig annyi minden más van, ami szép, hasznos és különleges. Zalaszentgróton dolgozik egy kovácsmester, Csiszár Tibornak hívják, vele tartom a kapcsolatot, tanulok is tőle, mert azt folyamatosan lehet – teszi hozzá az őrségi kovács. A természet és a régmúlt nagyon közel állnak hozzá, talán ezért is régies stílusúak az alkotásai. Az ékszerei attól is egyediek, hogy az általa készített poncolókkal díszíti őket. A kései a régi időket idézik. 

Forrás: Szendi Péter

A pengék egytől egyig kovácsoltak, néha még a kalapács ütésnyoma is látszik rajtuk. A nagyobb késeknél körülbelül egy milliméter vékonyra kovácsolja az élüket, a kisebbeknél pár tized milliméteresre. Ez utóbbi esetben már elég egy-két kővel megfenni, és így akár edzés és köszörülés nélkül is használhatóvá válik a borotvaéles penge. Ilyenkor ugyanis a pengékben, illetve az élekben az anyag nagymértékben tömörödik, zömül. Istvánt nem csak a kovácsolás érdekli. Szívesen bőrözne, faragna, az agyagozás pedig régi álom, szeretne jobban beletanulni. Ott közvetlen a kapcsolat a anyaggal, a puszta kezét használhatja az alkotás során, nem szükségesek fogószerszámok, mint a kovácsolásnál, ezért tetszik neki. István élettársa, Márta kapcsán került az Őrségbe. Ő már húsz éve itt él. Házuk 1914-ben épült, viseli az Őrség jegyeit. A hozzá tartozó birtok nagy és zárt, melléképületekkel határolt. Kicsit olyan, mint a középkori vár a falon belül, ahol helye volt a kovácsnak. Ahogy most már újra helye van az Őrségben is.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában