45 éve kapott új köntöst a sárvári vár - fotók

Ugyan a sárvári vár története egészen a 14. századig is visszanyúlik, ám a várkastély impozáns kialakítása a 17. században történt. Ugyanis ekkor halmozódott fel hatalmas vagyon Sárvár uradalmi központjában, amelynek birtokosa III. Nádasdy Ferenc országbíró volt. Ő kezdeményezte többek között a díszterem megépítését. A 19. század elejére a középkori vár a katonai fontosságát elveszítette, a későbbi urai jelentős mértékben átalakíttatták. 

Mint például Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd Károly Antal főherceg, aki az 1800-as évek elején a külső vizesárkokat feltöltette, és magát az épületet klasszicista stílusban felújíttatta. A vár hazai sajátossága, hogy egykori erődítményként teljes épségében fennmarad. Az épületegyüttes műemléki helyreállítása 1966-ban kezdődött, ezt régészeti feltárások előztek meg. A munkálatokhoz a Műemléki Felügyelőség fogott hozzá nagy gonddal, övék volt a munka érdemi része.

A nagyszabású felújítás lényegi része azonban a hetvenes évekre tolódott, ellenben 45 éve már látták a fényt az alagút végén a kivitelezők, restaurálók és műemlékvédők.

1977-ben egy régi tartozás törlesztése folyt, főként a nagyon szép várépülettel szemben érezték a súlyos adósságot. Hosszú-hosszú éveken át nem jutott fedezet az időrágta falak külső és belső rendbetételére, az óvására is alig. Mondhatni, 45 éve mentették meg a jövőnek ezt a várat, szép, eredeti formájában, illetve hasznosították a jelennek úgy, ahogy azt Sárvár lakói joggal elvárták. Ekkor lett kizárólagos otthona a helyi kultúra szolgálatába álló valamennyi intézménynek. Addig csak a múzeum lakott benne. Társbérlőként költözött mellé a művelődési központ, a járási-városi könyvtár, illetve gyönyörű házasságkötő termet is itt kapott a város.

A munkálatokat megelőzően 1976 őszén költözött ki innen átmenetileg a múzeum, hogy aztán elsőként mehessen vissza megszépült környezetébe. A réginél háromszor nagyobb helyet csináltak neki. Létesült külön restaurátor műhelyrész is, ahol a kiállításokat készítették elő. A múzeum tárlatát gazdagította a féltett kincs, nemzeti kultúránk egyik ereklyéje, Abádi Benedek nyomdagépe. És a rajta készült az első hazai magyar nyelvű könyv, a Sylvester János által fordított Új testamentum a XVI. század derekán.

1977-ben még nem végeztek, de volt egy esemény, amely határt szabott a még hátralevő munkának.

1978 augusztusában egy jubileumi ünnepségsorozat volt a vasi városban, amellyel a várossá nyilvánítás 10. évfordulóját köszöntötték. Az összes program között az újjáalakított, új funkcióba lépő vár birtokba vétele volt az igazi fénypont.

Ahhoz, hogy ezt a határidőt tartani tudták, szinte napokra voltak ütemezve a teendők. A városi tanács és a kivitelezők minden héten összeültek, értékelték mi az, ami kész, mi jön sorra, s ehhez mennyi idő szükséges. 45 éve fejeződött be a belső udvar homlokzati vakolása, az összes állagmegóvó és feltáró munka, valamennyi szerkezeti munka, illetve a falak, alapok megerősítése. Vége felé járt a fűtés- és a villamoshálózat szerelése, a külső közművekre való rácsatlakozás. Mintegy 12 millió forintot emésztett fel a finis. Ezzel együtt jött ki hozzávetőlegesen a teljes összeg, a 45 millió forint, amibe az új vár került.

1977 novemberében még cementes zsákokat, szerszámokat kerülgetve, gödröket és földbuckákat, hidaló fapallókon ügyeskedve lehetett lavírozni a várban. Ám szépségből, pompából már némi ízelítőt is kaphatott, aki részt vett a felújításban: a hófehér boltívek alatt épp 45 éve rakták a vörös színben csillogó süttői márványlapokat. A TANÉP és a Városgazdálkodási Vállalat volt részese a sokféle munkának. A Kőszegi Asztalos KTSZ a bútorokat, a Soproni Szőnyeggyár a belső textíliák javarészét szállította.

Közös összefogással, nagy szorgalommal, szívvel-lélekkel végzett gondos munkával haladt a megvalósulás felé ez a gigászi vállalkozás. És nemcsak Sárvárnak, megyénknek is egyik ékessége, büszkesége lett a történelmi Nádasdy Vár.