2022.11.04. 15:08
A Mesélő Podcast következő epizódjában: Bozzay Margit, az 1930-as évek influenszere
1908-ban István Vilmos szombathelyi püspök ünnepélyesen fogadta Bozzay Boldizsárt, répceszentgyörgyi gazdaságának 27 éves intézőjét és feleségét, Margitot. Az ifjú pár a főpap döntése alapján a répceszentgyörgyi uradalmi tisztilakba költözött, ahol hamarosan megszülettek gyermekeik. Az ifjú ara itt kezdte írni naplóját, amely későbbi irodalmi karrierjének fontos forrása lett. Bozzay Margit kiváló íráskészsége korán megmutatkozott. Első cikkei a „Szombathelyi Újság”-ban jelentek meg, és ő volt egyik szerzője a „Tavaszi könyv” címmel Szombathelyen megjelent irodalmi antológiának. Házassága azonban hamarosan véget ért. Az írónő férjének durva viselkedése és kártyás életmódja miatt elvált, és 1924-ben gyermekeivel Budapestre távozott. Varrónői munkákból próbálta fenntartani magát, de emellett a professzionális újságírás és irodalmi munkásság egyre nagyobb szerepet kapott életében.
A „Párisi Divat”, „Magyar Úriasszonyok Lapja”, „Az Asszony” című folyóiratok rendszeresen közölték írásait, így lett a „Pesti Napló” asszonyrovatának vezetője. 1931-ben az ő szerkesztésében jelent meg a „Magyar Asszonyok Lexikona”. A magánkiadásban napvilágot látott mű több mint ezer asszony és leány fényképét és rövid pályarajzát tartalmazta, a terjesztésével kapcsolatos anomáliák azonban a sajtó botrány és bűnügyi rovatainak főszereplőjévé tették. Még Krúdy Gyula is foglalkozott vele. Az író azt nehezményezte, hogy őt „a leányáról szóló szócikk „néhai”-nak titulálta”.
Bozzay Margitot mindezzel együtt az irodalmi antológiák az 1930-as évek egyik legnépszerűbb szerzőjeként méltatják. Különböző divatszalonok ingyen küldték neki kollekcióikat, hogy az ismert újságírónő és irodalmi művek híres alkotója azokat reklámozza. „Álarc nélkül” című, először 1929-ben kiadott, majd egy évtized alatt három kiadást is megért regénye közel 60 ezer példányban kelt el, ennek ellenére irodalmi műveinek számottevő kritikai visszhangja nem volt.
Legismertebb regénytrilógiája (Tizenöt éves feleség, Kenyér és szerelem, A lecke vége) a kamaszkorban férjhez ment leány szenvedéstörténetét részletesen taglalja. Regényeinek fordulatai lényegében személyes sorsát tükrözik. A művek több epizódját Benczik Gyula répceszentgyörgyi falumonográfiája is idézi. Az 1942-ben elhunyt Bozzay Margit tehetségét családi génjeiben hordozta. Egyik testvére Soproni Horváth művésznéven mint festő lett sikeres, Dezső nevű fia ipari formatervezőként alkotott, unokája, Bozzay Margit pedig az 1960-as években modellkedett és sztármanökenként vált híressé.