A tudás, a szürkeállomány érték - Németh Tamás telephely-igazgató Bükről ingázik a szomszéd megyében lévő munkahelyére

A vépi általános iskola után Szombathelyen a Latinkába (most VMSzC Gépipari és Informatikai Technikum) járt középiskolába, ahol informatikát, az érettségi után pedig szakmát váltva, a technikusi képzésen gépészetet és automatizálást tanult. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnökként végzett, mechatronikai szakirányon az első évfolyamok között. Az iparban akkor kezdett teret nyerni az automatizálás, a finommechanika. Tamásban pedig megfogalmazódott: szeretne az ország nyugati felén, egy nagyvállalatnál műszaki területen elhelyezkedni, és egyszer vezető pozícióba kerülni.

– Az első munkahelyemen, Szombathelyen a Delphinél folyamatmérnökként kezdtem. Jó gárda fogadott, segítették a beilleszkedésemet, megtapasztaltam milyen egy nemzetközi csapatban, sztenderdek alapján dolgozni, hogyan kell megfogni egy probléma gyökerét, komplexen látni, mi lehet a megoldás és gyorsan dönteni. Rövid időn belül lehetőséget kaptam, hogy projekteket menedzseljek, és két kollégát irányíthattam. Előtte is célorientált voltam, nem elégedtem meg az „így szoktuk meg, jó lesz így is” szemlélettel. Megtanultam, hogy folyamatos kommunikációra, főleg pozitív visszajelzésre van szükség vezető és beosztott között, és tudatosítani kell, hogyha valami nem sikerült, tanulni lehet a hibákból. Két év után, 2006-ban léptem tovább, hogy még átfogóbb képet kapjak a mérnöki tevékenységről. Már akkor eldöntöttem, hogy a gyártáson túl a facility menedzsment (létesítménygazdálkodás) és a termelés területén is ki akarom próbálni magamat. A Delphinél két beosztottam volt, a következő munkahelyen (RDS Kft.), ahol több mint három évig létesítménymenedzsmenttel foglalkoztam, már tízes nagyságrendű volt a csapat. A magyar tulajdonú vállalat egy külföldi cégcsoport megbízásából ingatlanüzemeltetéssel foglalkozott Bükfürdőn. Kemény dió volt a csapatot vezetni, tanulni azoktól, akiknek évtizedes tapasztalatuk van, és közben a megfelelő keretrendszert megteremteni. Emlékszem, egy teljesítményértékelés alkalmával oroszlánnak írtak le. Mint kiderült, azért, mert olyan falkavezérnek láttak, aki a csapatát tűzön-vízen keresztül átviszi és kiáll értük, ha kell. Amikor tulajdonosváltás történt, távoztam, de nem kerültem parkolópályára: hosszabb időre az élelmiszeriparba váltottam.

A Heineken Hungária Sörgyárak Zrt.-nél Sopronban 2009 decemberében karbantartási vezetőként kezdett. Néhány hónapon belül a műszaki osztály és a termelési terület vezetését is rábízták.

– Fontos volt, hogy időben, minőségben kiszolgáljuk a kereskedelmet. Ez segített a többi FMCG-munkahelyen (a gyorsan forgó fogyasztási cikkek összefoglaló elnevezése). Olyan tudással vérteződtem fel, ami nemcsak a menedzsmentben, hanem a Lean vállalatszervezési, -irányítási módszer terén azóta is segít. Sárváron a SáGa Foods Zrt.-nél először 2014 januárjától 2015 áprilisáig dolgoztam mérnökségvezetőként, utána bő egy évre a büki Nestléhez szerződtem projektvezetőnek: egy gyáregység építésének beruházását vezényeltem le.2016 szeptemberében gyárvezetőként tértem vissza a SáGába. Már korábbról volt elképzelésem, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a műszaki területet, a termelést, úgy optimalizálni folyamatokat, hogy az a vállalat előnyére váljon. Szép időszak volt az ott töltött négy év, jó eredményeket értünk el. A tulajdonosváltás után megint nemzetközi vizekre eveztem. 2020 szeptemberében zárult le az FMCG-területen eltöltött több mint tíz év, ami alatt megtanultam vezetőként gyors döntéseket hozni, nagyobb csapatokat működtetni, irányt váltani szűk keretek között. Az élelmiszeriparban a szabványok, a minőség és az élelmiszerbiztonság kőbe vésett dolog, ám műszaki és termelési területen, valamint a gyárak üzemeltetésében rugalmasságot enged, a hatékonyságot folyamatosan keresni kell – mondja.

2020-ban még a járványbetörése előtt került kapcsolatba a kapuvári telephelyű, Magyarországon 150 embert foglalkoztató Laurastar svájci vállalattal. A cég prémium kategóriájú vasalókat gyárt, Kapuváron van az egyetlen európai gyártóbázisuk és az európai szervizközpont is.

– Nyár közepén még nem mondtam igent, de már kikérték a véleményemet bizonyos kérdésekben, kollégaként kerestek problémákkal, ami meggyőzött: náluk a helyem. Még abban az évben fel kellett futtatni a termelést, párhuzamosan a korábbi portugál bérgyártónál csökkenteni, majd megszüntetni, amit nehezített a Covid. Nem lehetett utazni, sokáig nem találkoztam személyesen a tulajdonosokkal, ám jó visszajelzéseket kaptam tőlük a munkámra vonatkozóan. Tavaly az egyik legjobb eredményt értük el cégcsoport szinten. Családias a légkör, jók a munkakörülmények, gondoskodó a vállalat – az emberközpontúság kódolt a cég DNS-ébe. Ez számomra érték, amit nem szabad elengedni.

Itt kapcsolódik a történetbe az MTA idén húszéves Tudásmenedzsment Munkabizottságának A következő két évtized határán címűoktóberi konferenciája, amelyen előadóként vett részt.

– Tavaly elvégeztem egy MBA-képzést turnaround menedzsment területen, ami válság- és változásmenedzsmentet takar. Ott oktat prof. dr. Noszkay Erzsébet, a bizottság elnöke, aki előadónak hívott. A tudásmenedzsmentre fókuszáló témát választottam a szakdolgozatomhoz. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudás, a szürkeállomány érték, amelyet akár, mint a vállalati tőke egyik elemét is lehet kezelni. A mostani munkaadómnál a tulajdonos nyitottságának köszönhetően már erre is koncentrálunk, és sikerült elérni a szervezeti elfogadást – mondja Tamás.

A fiataloknak azt üzeni: szakmát kell tanulni. A mai világban nagyon sok a hiányszakma, és ha valaki profi a területén, messzire eljuthat. Tanuljanak nyelveket, nyissanak a világra és legyenek pénzügyileg tudatosak. A társadalom számára is értékes ember válhat így belőlük, nem utolsósorban biztos lehet a megélhetésük.