Hogyan szólítsuk meg azokat, akik gyászolnak? - Béky Eszter segítő szakember tartott előadást Sárváron

Béky Eszter csaknem egy évtizede tevékenykedik művészet-, mese- és gyászterapeutaként. Mint mondta, a halottaktól való búcsúvétel hagyományos rítusai mára eltűntek, a halál tabuvá vált – és sokan nem tudnak mit kezdeni a bennük zajló gyászfolyamatokkal, de azt sem igazán tudják, miként viszonyuljanak ahhoz az emberhez, akinek haláleset történt a közvetlen környezetében. Ebben segített az előadás. – Ahogy a fa levelei, úgy minden ember gyásza alapjaiban hasonló, mégis nagyban különbözhet egymástól – mondta Béky Eszter. Kifejtette: annak ellenére, hogy támogatni szeretnénk a másikat a veszteség feldolgozásában, gyakran akaratlanul olyan szavak, mondatok hagyják el a szánkat, amelyek nemhogy elősegítenék a gyászfolyamatot, gyakran még hátráltatják is. 

Konkrét példákat mondott: mely kifejezések azok, amelyeket érdemes kerülni a részvétnyilvánítás során, de adott opciókat arra is, hogy ezek helyett miket érdemes alkalmazni. „Isten magához szólította”, „most már jó helyen van”, „ez az élet rendje”, „teljes és boldog élete volt”, „legalább nem szenvedett”, „nagyon sajnállak”, „szólj, ha tudok valamiben segíteni”, „tudom, mit érzel” – ezek megkérdőjelezhető mondatok. Előfordulhat, hogy egyesek nem kifogásolják a tartalmukat, de egy ilyen érzékeny időszakban akadhat, akiket rosszul érinthetnek, ezért ajánlatos kerülni a használatukat. Helyettük használjuk a „nem találom a szavakat”, „őszinte részvétem”, „mondd el, mi történt”, „el sem tudom képzelni, hogy mit érezhetsz” kifejezéseket – és ajánljunk fel konkrét segítséget, valamint hallgassuk meg azt, hogy hogyan érez a gyászoló a történtek kapcsán. Béky Eszter hangsúlyozta: a gyász feldolgozási fázisait a különböző elméletek máshogyan határozzák meg. Egy biztos: a gyász akkor ér véget, amikor az ember a szép emlékeket már fájdalom nélkül képes felidézni, illetve már tudja magát definiálni az elvesztett fél hiányában – anélkül, hogy elfelejtené őt.