Gyász

2022.11.16. 19:29

In memoriam - Lakatos Ferenc (1939–2022)

Treiber Mária

Fotós: Máthé Zoltán

Látod, Feri, Te mindent teljesítettél, amit fiatalon elhatároztál. Néhai pályatársunk, Zentai Pál festőművész 1968- ban megpróbálta megfejteni az L. F. monogramos kőszegi karikaturista titkát, be akarta mutatni a Vas Népe olvasóinak. Akkor mondtad, gyerekkorodtól rajzolsz, s hogy meddig akarsz rajzolni? Míg élek – illetve amíg meg nem tanulok – tetted hozzá, a rád jellemző öniróniával. Mert nemcsak a környezetét, az országot, a világot volt képes ebből a szemszögből megfigyelni és párvonalas tusrajzzal rögzíteni, önmagával se bánt éppen kesztyűs kézzel. Különben honnan tudhattuk volna a szerkesztőségben, hogy „egy igazi férfi nem eszik krémest”? És ha mégis? Egyszer, útközben a Berzsenyi téri redakció felé engedett a csábításnak, berohant a cukrászdába, gondosan becsomagoltatta a habos süteményt, és jól elbújva gyorsan behabzsolta! Hogy aztán évekig együtt röhöghessünk ezen… A kollégákkal örökösen ugratták egymást, szilárd és kitartó „kőszegisége” nemegyszer a humortábla célkeresztjébe került, a válasszal persze nem maradt adósa senkinek. A városát, a családját tűzön-vízen át védelmezte. 

1984-ben budapesti kiállítása előtt ezt írta: Kisvárosban születtem, és ott is élek, az úgynevezett „vidékiség” sajátos légköre gazdagon termi köröttem mindazt, amiből egy karikaturista remekül megél. Itt mindig harangoznak, és mindig fúj a szél, hogy merről fúj, azt vevőkészülékemmel azonnal megérzem. Vevőkészüléke azonban soha nem volt bántó és sértő, az alul lévő „kisemberek” nézőpontjából mutatott fityiszt. „A humor az elme mindennapos tisztálkodása” – vallotta francia példaképe, Jules Renard nyomán. Milyen észjárás kell ahhoz, hogy valaki karikaturista legyen? Honnan jön, hová tart? 1965-ben jelent meg az első rajza a Vas Népben, „Elcsábítva, elhagyatva” címmel, a háttérben mosott ingek himbálóznak, elől egy férfi mosogat, feltehetően csöndben, mert szájzárat is rajzolt neki… Talán az is a sors iróniája volt, hogy szeretett lapunkhoz először nem rajzolónak, hanem újságírónak vették fel. Kőszegi tudósítóként kezdte, amikor még a posztógyárban dolgozott. 1975- ben érkezett, akkor még csak „mellékesen” rajzolt, később megfordult a sorrend. Országosan is egyedülálló volt, hogy naponta jelent meg karikatúrája, öt éven át kettő is. 

 

A külpolitikai és belpolitikai témák mellett megyei közéleti tusrajzok is születtek. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán népművelő-könyvtár szakon végzett, sokrétű tudása, állandó kíváncsisága is kellett ahhoz, hogy karikatúráit hazai és külföldi országos lapok átvegyék, és Magyarország akkori szatirikus hetilapja, a Ludas Matyi is befogadta tusrajzait (itt külső munkatárs lehetett). Tagja volt a Művészeti Alapnak, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, több karikatúrapályázat nyertese volt, 1995-ben megkapta a Vas Népe Nívódíját. 1998-ban úgy lett nyugdíjas, hogy továbbra is rajzolt a Vas Népének, és máshová is. Mindig zárkózott életet élt, többen, többször próbálták rábeszélni egy mostani kiállításra, nem sikerült. Látod, Feri, beváltottad az ígéretedet, júliusban még megjelentek karikatúráid a budapesti rejtvényújságokban. Nyugodj békében! 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában