Szent Márton, Európában a Baltikumtól Írországig, Izlandtól Máltáig terjedő területen a legismertebb szentek egyike

A bajorországi Dettenhofen templomában a kórus mellvédjét Márton életét bemutató képek díszítik. Az első festmény a szent születésének állít emléket. Márton édesanyja ágyban fekszik, a pólyába csavart csecsemőt az apa tartja. Hátul a nyitott ablakon át mintha egy gémeskút látszana. A felirat: „Der Ungarnbub das erstmal schreit, wird er gleich dem Mars geweiht.” Vagyis amikor először sírt fel a magyar fiú, mindjárt Marsnak ajánlották. A kép készítője két dolgot szeretett volna közölni. Az egyik az, hogy a Márton neve Marsnak, a hadak istenének a nevére utal, a másik, hogy Márton magyar volt, vagy legalábbis Magyarország területéről származott. Ritka ábrázolás, de mégsem teljesen egyedi. A legrégibb valószínűleg a yorki katedrális egyik középkori üvegablaka, ahol Márton szüleit a kornak megfelelő öltözetben látjuk. Az alul elhelyezett „magyarázószövegben” pedig az áll, hogy Márton Sabáriában született. A szombathelyi nagytemplom főkapuját díszítő domborműveket Veres Gábor készítette 2016-ban. Az első jelenet ott is Márton születése. Ahol ismerték, ahol tisztelték, ott azt is tudták róla, hogy a mi földünkről származott. Természetesen nem magyar volt, csak a hitünkben, az elképzeléseinkben vált azzá. 

A magyar Márton-énekekben az 1600-as évek végére Pannonia neve Magyarországra, a Sabaria pedig Szombathelyre változott. Az egyik 1700-as évek elejéről származó énekünk így kezdődik: „Szent Márton, magyarok fénye…” Az elismerés a szülővárosnak is kijárt. Mezey Nepomuk János 1883-ban kiadott kántorkönyvében pedig már olvashatjuk: „Szombathely kedves gyermeke, magyar nemzetnek remeke…” A Sopron megyei Bogyoszló templomának magyar nemzeti szenteket megörökítő freskóit a szombathelyi születésű Döbrentei Gábor festette. Az első képen a köpenyét a koldusnak nyújtó Mártont, a következőn Szent István magyar királyt látjuk. Jó, ha tudjuk, hogy Mártont nemcsak mi, hanem más népek is – teljes joggal – a sajátjuknak tekintik. Európában a Baltikumtól Írországig, Izlandtól Máltáig terjedő területen ő a legismertebb szentek egyike. 

Az élettörténet fő vonala mögött történeti adatok állnak, de azok a helyi legendák is a tiszteletéről szólnak, melyek csak a képzeletben születtek meg. Ilyen például az, hogy Márton lova Poznan környékén elvesztette a patkóját, és ezért sütnek ott patkó alakú kiflit. Valószínűleg idetartozik az a régi szombathelyi hagyomány is, amely szerint Márton miután elhagyta a hadsereget azért, hogy megkeresztelje édesanyját, Savariába tért haza. Életrajzírója, Sulpicius Severus (aki személyesen is ismerte őt) is úgy tudja, felkereste szüleit, de a savariai utazást nem említi, feltehetően azért, mert már régóta nem ott éltek. Tulajdonképpen mindegy, hol találkoztak. Mi úgy tudjuk, itthon, nálunk, és ez a legenda is a mi Mártonörökségünkhöz tartozik. November 11-én nem Márton halálát, hanem mennyei születésnapját ünnepeljük. Az ünneplésnek szerte a világon sokféle módja van. A legelterjedtebb mostanában a lampionos felvonulás. 

E szokásnak nincs igazán régi hagyománya sem Szombathelyen, sem Magyarországon. A német nyelvterületről került át hozzánk. Kicsit más módon, de nálunk is előfordult, hogy Mártonról fény gyújtásával emlékeztek meg. Szombathelyen a mészárosok és a szabók őt tekintették patrónusuknak. A két céh tagjai annak idején égő fáklyákkal vonultak a Szent Márton-napi misére. Volt, ahol a céhes idők elmúltával az ipartestület vitte tovább a régi hagyományokat. A lakatosok országos szervezete még a két világháború közötti években is november közepére szervezte meg közgyűlését és Márton-napi vacsoráját. A legtöbb „mártonos” képen két embert látunk. Az egyiknek tudjuk a nevét, illetve azt is, hol született, miként élt és halt meg. A másikról csak annyit, ő a koldus. Igen sokáig nem is tartották önálló személynek, hanem Márton egyik attribútumának, jelképének. November 11. kapcsán nálunk ritkán esik szó róla, de Európában vannak olyan helyek (például Észtországban), ahol ezen a napon a szegényeknek visznek ajándékot. A Szent Márton Látogatóközpontban van egy arckivágásos fotóparaván, rajta a köpenyét a koldussal megosztó Márton képével. Ki-ki beállhat az általa választott helyre, aztán készülhet a fénykép vagy a szelfi. Szinte mindenki Márton szeretne lenni, a koldus helyét nagyon kevesen választják.