Vajon hány évesen kötünk igazi barátságokat? - Unger Erika pszichológust kérdeztük

– Igazi barátságnak a kölcsönösen függő, ugyanakkor autonóm barátságokat tekintjük. Ilyenkor a felek kölcsönösen függő helyzetben vannak egymás támogatása és azonosságtudata alapján. Az azonosságtudat itt az összeillő tulajdonságokat, a közös célokat, az azonos érdeklődést jelenti. Ugyanakkor a barátok elfogadják a másik fél szükségletét arra, hogy másokkal is kapcsolatot tartson fenn. Erre a szintre körülbelül 12 éves kortól már képesek a gyerekek – állítja a szakember.

A barátságok különböző szintjeinek megértéséhez Robert Selman kortárs amerikai pszichológus fejlődési modelljét hívja segítségül. Ő óvodáskorban (3-tól 7 éves korig) elkülönített egy 0. szintet, amikor alkalmi játszótársakról beszélhetünk. A barát ilyenkor az, akivel a gyerek együtt játszik, közös óvodába jár, vagy a közelben lakik, esetleg a rokonsághoz vagy a szülők baráti köréhez tartozik. A következő szakasz, az 1. szint részben átfedésben van ezzel: négyéves kortól ugyanis már megfigyelhető az egyirányú közreműködés. Az számít ilyenkor barátnak, aki ugyanazt szereti és utálja, amit ő, és azt teszi, amit a másik akar. Ennél fejlettebb szakasz a 2. szint, a szakaszos együttműködés, ami hatéves kortól már kialakulhat.

 A gyerekek ekkor már képesek saját gondolataikat, érzéseiket más nézőpontjából is szemlélni, gondolataik és cselekedeteik összehangolásával törődnek. A baráti kapcsolatok ilyenkor az alkalmazkodás és az együttműködés függvényei. Ez a szint 12 éves korig tarthat. A 3. szint 9–15 éves kor között az intim, kölcsönös kapcsolat szakasza. A barátság ilyenkor a kölcsönös támogatás eszköze, túl tud lépni a pillanatnyi interakciókon és akár a konfliktusokon is. 

Ennél fejlettebb a 4. szint: az autonóm, kölcsönösen függő barátság, ami már igazi barátságnak tekinthető – mondja, hozzáfűzve, hogy amíg egy barátság nem számít kölcsönösen függőnek, addig – főleg kisiskoláskorban – könnyen meggyengülhet. A szakaszos együttműködés szintjén a barátságok a viták eredményeképp eshetnek szét. Az intim, kölcsönös kapcsolat szintjén pedig a féltékenység, a birtoklási vágy, a barát kisajátítása a korlátja az igazi barátságnak.

A kérdésre, hogy mitévők legyenek, akiknek nehezebben megy a kapcsolatteremtés, visszahúzódók, emiatt a peremre kerülnek, úgy felel: – A pedagógusoknak van erre egy megfelelő eszközük. Ahogyan az építésvezetőnek előre kell látnia, hogy az anyagmozgatások hogyan módosíthatják a terepen az építkezés előrehaladását, úgy egy csoportvezetőnek előre kell látnia azt, hogy a konfliktusok hogyan befolyásolják a tevékenységben részt vevők kommunikációját. Ehhez szüksége van a társadalmi kapcsolódások térképére, a szociogramra, amelynek előállítási módja a szociometria. A felvétele egyszerű: a csoport minden tagja a kérdésekre válaszul egy-egy csoporttag nevét adja. Az értékelés eredményeként leírható a csoport szerkezete, kohéziója, légköre, az egyes csapattagok jelentősége, szerepe. Ezek támpontok lehetnek az osztályfőnöknek abban, hogy a peremre szorult gyerekekre felfigyeljenek, segítsenek.

Felmerül az is, felvértezhetjük-e gyermekünket olyan tudással, önbizalommal, ami segít a kapcsolatteremtésben, és hogy a szülő beavatkozhat-e probléma esetén. – Szülőként az elsődleges feladat a barátkozás megalapozása. Ez már a születés után elkezdődik, hiszen a gyermek első kapcsolatai, a bizalom, a biztonság érzése lesz az, ami alapjául szolgál majd a későbbi nyitottságnak, a barátkozásra való fogékonyságnak. Az új helyzetek, az óvodába, iskolába kerülés kaput nyithatnak az új barátoknak, ám stresszhelyzetek forrásai is. Az óvodapedagógus, pedagógus mellett a szülők is sokat tehetnek ezen átmeneti időszakok könnyebbé tételére. Sok könyv, több sorozat is foglalkozik a témával. Vadadi Adrienn kortárs magyar író Ovis mesék sorozatában jelent meg a Leszel a barátom? című rész, majd az ott megismert szereplők 2017-ben visszatértek a Leszel a padtársam? című könyvben.

W. Thomas Boyce kortárs amerikai gyermekgyógyász, pszichiáter azt mondja: a gyerekek négyötöde a pitypanghoz hasonlítható. Átlagos körülmények között jól teljesítenek, a változások dacára zavartalanul fejlődnek, a stresszhatások ellenére lelkileg stabilak maradnak, a problémákat saját maguk is képesek megoldani. Ám a gyerekek ötödére más szabály vonatkozik, őket nevezte el orchideáknak. Ha az ilyen gyerekeket negatív hatások érik, könnyen hajlamossá válnak fizikai és lelki betegségekre, és akár kisebb változásokra is jelentős stresszel reagálnak. Azonban, ha megfelelő körülmények között nevelkednek, akkor átlagon felül teljesítenek, „csodálatos virágzásnak indulnak”. Ők extra támogatást, a problémák esetén beavatkozást igényelnek.

Beavatkozzunk-e, ha úgy látjuk, hogy rossz hatással van gyermekünkre egy kapcsolat? – kérdeztük végül Unger Erikát. – Az őszinte vagy a hamis barátok felismerése nem könnyű feladat, de a helyzet általában itt sem fehér vagy fekete. Amit a szülők rossz hatásnak gondolnak, arról a gyermeknek ellenkező véleménye lehet. Célszerűbb finom rávezetéssel megközelíteni az ilyen helyzetet a kategorikus tiltás helyett. A szülő ismerje a gyermeknek szimpatikus barátot, így hitelesebben tud rávilágítani a kapcsolat negatív oldalaira. Beszéljünk gyermekünknek a barátság természetéről, példákat hozva akár a saját életünkből. Tanítsuk meg nekik, hogy az igaz barátság kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapul, nem önzésen, kényszeren, érdekeken. Fontos, hogy a szülő-gyermek kapcsolat is bizalomra épüljön, a fiatal merjen kérdezni tőlünk. A döntést hagyjuk meg az ő kezében.