Városunk letűnt értékeit gyűjtötte könyvbe Balló László - szubjektív szemmel, dokumentatív igénnyel

A rendezvényen köszöntőt mondott Putz Attila, önkormányzati képviselő, közreműködött Szabó Tibor, Jászai Mari-díjas színművész, a Weöres Sándor Színház igazgatója és Bujtás Ervin dalszerző, előadóművész.  

A szerzővel Kelemen Zoltán színművész és Feiszt György nyugalmazott főlevéltáros beszélgetett.

Balló László legújabb várostörténeti művét - amely a Szülőföld Kiadó gondozásában jelent meg - Tátrainé Kulcsár Irén fotói illusztrálják, aki a szervező munkában és a korrektúrában is segített. A könyv minden szubjektivitásával együtt dokumentum, hiszen az eltűnt értékeket is felidézi, amik sokak gyermekkorában még meghatározók voltak Szombathely utcáin. Az író a személyes motivációi között sorolta, hogy azért kötődik nagyon Szombathelyhez, mert többször elkerült innen, de mindig visszahúzta a város, és valahányszor visszakerült, mindig szembe tűnőek voltak a veszteségek, az egykori épületek hiánya. A monomániás múltkutatásra az is inspirálta, hogy építészetet tanult, és a stílusokat is szerette volna feldolgozni. Ezen kívül: mivel a város nem csak épületeken, hanem embereken keresztül is beül az ember szívébe, szükségesnek látta elmondani azokat a történeteket, amelyeket érdekesnek talált.

A neves utczák című kötet egy barangolás és merülés a szerzővel, ahogy ő fogalmaz „az alaprajzok édes labirintusában”, és „szippantás” a különböző helytörténeti időszakok levegőjéből, főleg az ötvenes-hatvanas évekből, amelyek Balló László gyermekkorát jelentették. Bizony, bizony: jövőre hetvenéves lesz.