A 20. század sorstragédiája elevenedik meg Hegyvári I. Edit könyvében

„A könyv szerzője élete egy részének őszinte és hiteles bemutatásával a hitről, a hazaszeretetről és a család fontosságáról tesz tanúságot, miközben elbeszéléseinek sora felidézi a 20. század sorstragédiáját…” - írta ajánlásában dr. Perger Gyula plébános, püspöki referens.

A kötet bevezetőjéből azt is megtudtuk: Hegyvári I. Edit Kőszeg város múltját is szeretné felidézni azokkal a történetekkel, amikben a második világháború idején meghurcoltak szenvedéseit, a megalázások lelki és testi fájdalmait írta le. Az emberek hazatérve a frontról, a koncentrációs táborból, megtapasztalva a súlyos anyagi veszteségeket, az államosítás után is képesek voltak felülemelkedni a kegyetlenségeken, nehézségeken, és új célokat keresve komoly erőfeszítésekkel és lemondásokkal új életet kezdtek.

A beszélgetés során Hegyvári I. Edit elmondta, Kőszegen töltötte gyermekkorát, első versei még általános iskolás korában  születtek, majd Szegeden a József Attila Tudományegyetemen nyelvszakos tanárként szerzett diplomát. Férjhez ment, családot alapított, s máig Szombathelyen él. Az életrajzi történetek – amik azért is íródtak, hogy „ne felejtsek” – mellett 22 versét és hasznos gondolatokat is megosztott könyvében. Beszélt arról is, hogy alapvetően tanár, s nem író, mégis ihletet érzett, hogy élete fontosabb eseményeit papírra vesse. Így kapunk betekintést édesanyjához fűződő mély, őszinte szeretetébe, így elevenednek meg a kőszegi szánkózások, a karácsonyi díszek és szaloncukrok készítésének pillanatai, szentpétervári, Leeds-i, mexikóvárosi, New York-i és bécsi emlékei is. A könyv a Szülőföld könyvkiadó gondozásában jelenhetett meg.