A Mesélő Podcast következő epizódjában: Január elsején született Szombathelyen Horváth Boldizsár

Horváth Boldizsár politikus, jogtudós, igazságügyminiszter, 1822. január 1-jén született. A szombathelyi csizmadiamester fia, aki unokabátyja volt Márkus Emíliának, a híres színésznőnek, a jogot a Győri Akadémián végezte. 1843-tól Szombathelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott. Az 1848-as márciusi forradalom idején Szombathely jegyzőjeként ő fogalmazta, a követeléseiben a pestivel összecsengő, „Szombathelyi 16 pontot”. Képviselőként vett részt az 1848-as pesti, majd a debreceni parlament munkájában. 1849-ben bebörtönözték. Az osztrák fogságból való szabadulása után ügyvédi irodát működtetett. Jelen volt az 1861. évi országbírói értekezleten, majd az országgyűlésen. Barátság fűzte Deák Ferenchez és Eötvös Józsefhez. 

A Magyar Földhitelintézet egyik létrehozójaként annak jogügyi igazgatója lett. 1865-ben a szombathelyi kerület parlamenti képviselővé választották, és Deák Ferenc javaslatára 1867-től, négy éven át az Andrássy-kormány igazságügy-minisztériumát vezette. Nevéhez fűződik a bíráskodás korszerűsítése. Ő volt az előterjesztője „A bírói hatalomról” című, a hatalmi ágak, a bíróságok és a közigazgatás szétválasztásáról szóló reformtörvénynek. Szorgalmazta az úrbéri függés maradványainak felszámolását és azt, hogy a főpapok és arisztokraták alanyi jogon ne lehessenek tagjai a Kúriának és a Királyi Táblának. A miniszterségről 1871-ben lemondott és 1878-től a közélettől is végleg visszavonulva szépirodalommal foglalkozott. 1887-ben lett a Kisfaludy Társaság tagja. Összegyűjtött költeményei csak 1898-ban bekövetkezett halála után jelentek meg. Szombathely város, nagy szülöttének Tóth Istvánnal készíttetett szobrot, amelyet 1907-ben a Múzeum-parkban állítottak fel.