Egy régi fotellel kezdődött - Karácsonyra várnak a buszmegállóban Sorkikápolnán - fotók

Adventi készülődés volt a faluházban, hazamentem, azon gondolkodtam, hogy mit tudnánk csinálni még az ünnepvárás érdekében a falunak. Dekorációt készítettem, pakoltam a padlásról, és a kezembe akadt egy régi fotel – mesélte Mező Gábor polgármester. 

– Megkérdeztem a zöldterület-gondnokunkat, Darázs Martint, hogy mit szólna, ha ezt a fotelt kitennénk a buszmegállóba más elemekkel egyetemben. Tetszett neki az ötlet, felhívtuk Iboly nénit, hogy van-e egy kis függönye, volt neki, szívesen adott is. Ebédet hordtam, láttam egy másik kitett fotelt Jutka néninél, azt is elkértük a buszmegállóba. Voltunk az óvodában, ott textileket kaptunk, amivel leteríthettük a foteleket és a könyvespolcot, amit a hivatal padlásáról hoztunk le.  

Mint megtudtuk: a faluban a könyvtári könyveken kívül rengeteg közösségi könyv is van abból adódóan, hogy amikor a fiatalok megvesznek régi házakat, az ott talált könyveket beadják a hivatalba. Annak bejáratánál szintén van egy polc, ahol ezekből a kötetekből el lehet vinni. Amiből több példány volt, azokból tettek a buszmegállóba. A 90 éves Zsófi néni már kölcsönzött is onnan könyvet, hazavitte, ami érdekelte, és mondta, hogy hoz majd helyette.  

A buszmegállóban elhelyezett karácsonyfát Berci bácsi adta, akinek a kertje fenyőfákkal van beültetve. A fát abból a nagy doboznyi díszből válogatva öltöztették fel, ami az utóbbi három évben gyűlt össze, mióta közösségi karácsonyokat tartanak a haranglábnál a kápolnai fő téren. Mindenki szokott hozni egy díszt, és együtt díszítik fel azt a szabadtéri fenyőt, az idei közös akció december 17-én lesz. 

Megkérdeztünk két helybelit az adventi buszmegállóról. Mondai Istvánné Panni néni az elsők között volt, aki észrevette a különleges jelenséget, hangsúlyozta: Mező Gábor polgármester mindig új színeket hoz a faluba, most a „várakozás melegségét” jeleníti meg ezzel az ötlettel. 

- Huszonhat éven át jártam naponta busszal Szombathelyre dolgozni. Már nyugdíjas vagyok, de most is sokszor utazom. Jó, hogy fotelbe ülhetek, miközben várok a buszra, olvasom a Vas Népét közben. Régi könyvet is vettem a kezembe, itt van Rejtő Jenő Láthatatlan légió című könyvének 1968-as kiadása is, ezt olvasom – mondta Panni néni. 

 Kiss Józsefné Erzsi néni nyugdíjas, nem jár busszal, csak rendszeresen elmegy a nappalivá alakított váró mellett. 

­­– Ilyet még nem láttunk! Remélem, hamarosan más településeken is csinálnak hasonlót, és kicsik-nagyok, gyerekek-felnőttek örülnek majd neki. Tetszik az ideállított karácsonyfa, szép a gömbökkel, szalagokkal, nagyon rendben van – fogalmazott Erzsi néni.