Jó reggelt, Vas megye!

December hatodika reggele volt. A redőny rácsain át derengett be a hajnali fény. A távolból lágy dallam hallatszott. Álmos szemeit megtörölve izgatottan kelt ki ágyából. Kitárta szobája ajtaját, és a küszöb előtt hagyott szőrmés kis papucsára pillantott. Apró csokoládéfigurák jelezték: itt valaki járt az éjjel. Begyűjtötte az ajándékot, felkapta a lábbelit, és sietett a hang irányába. Ahogyan korábban minden évben, úgy előző este is a szülei ablakában helyezte el megtisztított csizmácskáit – kíváncsi volt hát, vajon arra is járt-e az a rejtélyes valaki. A másik szobában megtalálta az édességgel teli kis cipőket és a hang forrását: egy zenélő Mikulás-figurát, ami attól fogva minden decemberben szobájában díszelgett, emlékeztetve őt a gyermekkorára.