Vasi versenyző a csapat élén - Pankotay Gellért sokat tett a pisztránghorgászat meghonosításáért

– Alpokaljai gyerek vagyok, kvázi a Gyöngyös partján születtem. Ötéves koromtól a térdig érő vízben fogtuk a környéken élő gyerekekkel a halakat, itt lett belőlem, most már mondhatni, őshorgász – vág bele a történetébe Pankotay Gellért, aki mellett felesége is beleszeretett a sportágba. Kezdetben könyv társaságában kísérte el a párja a vízpartra, de aztán egyre inkább érdekelni kezdte a horgászat világa, néhány év alatt elérte a versenyzői szintet, és magyar válogatott lett. Ekkor még mindketten a békés halakra fókuszáltak. Időközben a hétköznapjaikba is beköltözött a horgászat: horgászcikkek kereskedelmével foglalkoznak.

Pankotay Gellért aztán arról mesél: akárcsak az atlétikának, a horgászatnak is rengeteg ága van. Ahogy az ember korosodik, úgy váltja a stílusokat. A sors később úgy hozta, hogy megismerkedett a pergetéssel, ráadásul – köszönhetően olasztudásának is – szövetségi kapitányként utazhatott Itáliába világbajnokságra. Akkor, ott egyéniben és csapatban is a dobogó legfelső fokára állhattak – ez a két világbajnoki arany a pergetőtársadalom legnagyobb eredménye, azóta sem sikerült megismételni. A pisztránghorgászattal az interneten ismerkedett meg, előbb a folyóvízi, később a tavi változatának magyarországi meghonosításában szerzett elévülhetetlen érdemeket. 

– A pisztrángé a legtökéletesebb test a vízben, számítógéppel nem lehet ilyet rajzolni. Csak a farka mozgatásával, minimális energia felhasználásával közlekedik, ezért jut át például a vízeséseken is. A szivárványos pisztráng az óceán túloldalán őshonos, a hűvös vizet, hegyvidéki környezetet kedveli, Magyarország nyugati határszéle az élettere vége – mutatja be a ragadozót. Pankotay Gellért elmondja azt is, hogy a tavi pisztránghorgászat Japánból ered, eredendően azon emberek szórakoztatására találták ki, akiknek nem sok idejük van, ám a téli, hideg hónapokban sem szeretnének lemondani a sportól. Így a hegyeik környékén, a pisztrángtelepeken horgásztavakat alakítottak ki. Ott már százezrek űzik ezt a sportot, de nagyon népszerű Oroszországban és a balti államokban is. Magyarországon – az időjárási feltételek miatt – mindössze egy tavat találtak Győr mellett, amely alkalmas a pisztránghorgászatra. Ott rendeztek tavaly először országos bajnokságot, és ott készültek fel az idei világbajnokságra – a nyolcadik hely megszerzése bizonyítja: van jövője a sportágnak Magyarországon. 

– Elsőre, laikusként nem látni mást, mint hogy egy mesterségesen telepített tavon sokan állnak egymás mellett. Mégis, aki eddig kipróbálta, azt mind beszippantotta a pisztránghorgászat. Köszönhető ez talán az izgalmasabbnál izgalmasabb helyzeteket hozó szabályrendszernek is: szakáll nélküli horoggal szerelt műcsalit használunk, és a hal szabad kézzel nem megérinthető, egy időben (20 perces fordulók) csak egy horgász az ellenfél – azaz ez felfogható párbajnak is, ami még a rutinos horgászoknak is felviszi a pulzusát – magyarázza. A romániai Crasna Pisztráng Farmon megrendezett világbajnokságon a magyar csapat tagjai: Pankotay Gellért kapitány, Orbán Gábor másodkapitány, Polyák Csaba csapatvezető, Kovács János, Plank Zoltán, Rohrbeck Rudolf, Pankotayné Kálmán Anikó, Szabó Dániel versenyzők, Meszlényi József, Radácsi Gábor segítők voltak.