A tanításnál számára nincs feljebb - Stummer László a számok mellett a versek embere is

Hétköznap délután találkozunk, vonattal jön Szentgotthárdról, nagy mosollyal, energikusan. Nem telik el két perc, és az iskolára, a gyerekekre tér. Kiderül, hogy huszonévesen, 1994-től már hét éven keresztül tanított a III. Bélában kereskedelmi főiskolai végzettséggel. Akkor az élelmiszer- és vegyiáru-kereskedők szakmai tantárgyait oktatta, most a turizmus-vendéglátás ágazaton a közgazdasági, szakmai számításos, marketinges, vállalkozási ismeretek tantárgyakért felelős úgy, hogy pár napon belül a kezében lesz az újabb – közgazdász-tanári – diplomája. Pedig soha életében nem gondolta, hogy tanár lesz. – Szombathelyen nőttem fel, a sportligettel szemben laktunk, a foci volt az életem. Sok szép emléket őrzök a gyermekkoromból, ugyanakkor zaklatott éveim is voltak állandó megfelelési kényszerben. Fociztam a Haladásban, viszonylag jó volt a tanulmányi eredményen, de nem tudtam, milyen irányban menjek tovább. 

Az Orlayba jelentkeztem, kereskedelmi szakra jártam. Utána felvételiztem a Budapesti Kereskedelmi Főiskolára, de egy ponttal lecsúsztam. A Gazda áruházban kezdtem dolgozni, és nem mondtam le a továbbtanulásról. Akkoriban annak, aki levelezőn akart tanulni, egy évet el kellett töltenie a kereskedelemben, úgy vették fel. Levelező képzés viszont csak Szolnokon volt, így négy évig oda jártam. 1994-ben végeztem, a nyelvvizsga miatt két évvel később államvizsgáztam. A főiskola után felvételiztem a Soproni Egyetem Közgazdaságtudományi Karára, hogy a diplomámat kiegészítsem – meséli. A következő 16 évről (2001-től 2017-ig), amit értékesítési területen töltött el az FMCG-szektorban (gyorsan forgó fogyasztási cikkek) egy nagy nevű multinál, vegyes emlékei vannak. 

A kezdet sikereket hozott: értékesítési képviselőből hamar kiemelt üzletkötő lett. Az utolsó évek mély hullámvölgyéből viszont nehezen kapaszkodott ki. Az eladások maximalizálása, „a jöjjenek a számok”, a felelősség terhe alatt szó szerint összeroppant, de még a felépülése után is visszatért négy évre – ezt az anyagi kényszerrel magyarázza, hiszen közben családot alapított, a feleségével három lányuk született. – Miután ott megszűnt a munkaviszonyom, Jákon helyezkedtem el egy kis maszek élelmiszerboltban eladóként. Közben hívott a szentgotthárdi technikum igazgatója tanítani. Azonnal igent mondtam. A mostani a negyedik tanévem: igazgatóhelyettesként kezdtem, most tanítok, csupa nagybetűvel. 

Azt csinálom, amit a világon a legjobban szeretek. Ennél számomra nincs feljebb: nincsenek anyagi javak, amik ezt felülírhatnák. A munkavállalói ismeretek, pénzügyi és vállalkozói ismeretek, vendéglátó gazdálkodás, marketing és kommunikáció tantárgyak tartoznak hozzá. Tanulóik az érettségi és szakmai vizsgán is jól szerepelnek, többen járnak versenyekre. Magáról azt mondja László: a számok embere. A gyerekeknek pedig azt tanítja: ha pénzügyileg terveznek, mindig tartsák szem előtt, mennyi a profit. Szívesen alkalmaz reformpedagógiai módszereket. Szereti gyakorlatias jelleggel megfogni a dolgokat. És mindig elmondja a diákjainak: alapvetően meghatározza az életünket, hogy milyen munkát végzünk. Ne válasszanak olyan foglalkozást, amit nem szeretnek, mert elmegy az életük. A számok mellett a versek embere is a tanár úr. 

– Kamaszkoromban is írtam, és később a feleségemnek is. A vers a lebegés, elemel a valóságtól, jókedvre derít, olyankor a felhők között vagyok, megértem a lét lényegét. Nagyon sok feszültség, diszharmónia van a világban. Számomra a vers burok és más szintre kerülés – mondja, és nyújtja a könyvét, összegyűjtött verseit, mely egy korábban írt versének címét – Szeretet-köntös – viseli. A 300 oldalas kötet 2016 karácsonyán (számára is meglepetésként) tizenöt számozott példányban jelent meg. A versek nyomtatásban való megjelenítésének ötlete feleségétől, Stummerné Lepossa Anett-től származik, aki a borítótervet is készítette; lányai, Kata, Dóra és Krisztina pedig rajzaikkal illusztrálták. 

A tartalom tematika szerint rendeződik: „családi körben, gyermekkor, egy ember, isteni lehelet”. És még több. – Prózát nem írok. Ami jön, az versben jön. A keresztény szellemű Family családi és párkapcsolati magazinban jelent már meg versem. Az Újjászületés elnevezésű pályázaton pedig bekerült egy antológiába a Tavasztündér című költeményem. Kétszer vettem részt író-olvasó találkozón, amelyet egy nagyon kedves ismerősöm szervezett az iskolában, ahol tanít. Jó érzés volt mesélni a verseim születéséről és felolvasni néhányat. Költészetemre és hitem alakulására nagy befolyással volt Szikora Róbert a dalain keresztül, valamint néhány személyes találkozás és a vele készült interjúk által – mondja. A jövő tervei is előjönnek: szeretne még fejlesztőpedagógiát tanulni, „mert a mostani gyerekeknek erre óriási szükségük van, mert többen olyan sorsokat cipelnek magukkal, amelyekkel nehezen birkóznak meg egyedül”. És egy vallomással zár: kegyes hozzá a Jóisten, hogy a nagy kanyar után vissza tudott térni az oktatásba.

Stummer László
Szín-Játék

Az élet színdarab.
Végig kell, hogy játsszuk.
Miénk a főszerep.
Majd véget ér a táncunk...

A darab elején
gyermekesdit játszunk.
Valódi világból
Csak keveset látunk...

Aztán pár perc múlva
Kamaszosat játszunk,
Világunk közepén
Magányosan állunk...

Fertályóra múlva
Szerelmeset játszunk...
Hevülten keressük
Az igazi párunk...

A darab közepén
Felnőtteset játszunk...
Gólyát látunk szállni,
S szülővé válunk.

Kevés idő múlva
papás-mamást játszunk,
Tékozló gyermeket
Mindig hazavárunk...

Közben folyton-folyvást
Dolgozósat játszunk.
A mókuskerékből
Soha ki nem szállunk...

A darabnak végén
Fáradt embert játszunk...
Búcsúzunk színháztól..
Eztán ott fenn játszunk...

2019. április 18.