Jó reggelt Vas vármegye!

Az egyik legnagyobb gond az emberi gondolkodással az, hogy azt hisszük, van még időnk. De mi van, ha nincs? Magamon is sokszor tapasztaltam már, hogy majd ráér megcsinálni ezt vagy azt, megnézni amazt, elmenni amoda, de mi van akkor, ha mégsem ér rá? Mi van, ha beüt valami olyan, amit nem tudunk irányítani. Akkor eszünkbe jut az a rengeteg „Oh, még ráér, oh, majd jövőre” gondolat, és bánni fogjuk, hogy nem tettük meg, nem vettük meg, nem éltük át. De akkor már késő lesz. Nem azt gondolom, hogy úgy kell élni, mintha nem lenne holnap, de nem is úgy, mintha a világ összes ideje a miénk lenne. Mert nem lehet tudni, mikor lesz az utolsó lehetőség elmenni egy színházba, elmenni kirándulni, vagy épp felhívni a nagyit.