2023.01.13. 07:00
Másik világból egy másik világba
Soha sem könnyű hazát váltani… aztán előbb-utóbb bebizonyosodik, hogy erdélyi magyarként nem is olyan nehéz anyaországivá lenni… Csak hit és meggyőződés kérdése felülemelkedni a gúny-határokon. Erdélyiként az ember gyermeke kénytelen-kelletlen megtanul alkalmazkodni az elvárásokhoz úgy, hogy ne kelljen önmagát megtagadnia. Ez sok erdélyi magyarnak sikerül is. Bár az otthoni vegyes házasságok és a megfelelési kényszer miatt sokan elbitangolnak a nyájtól…
Fiatalon, amikor az emberek még keresik a helyüket a társadalomban, könnyen váltanak nyelvet-hitet a békesség kedvéért, aztán idő múltával vagy beletörődnek a másságba, vagy így, úgy, amúgy próbálják naponta menteni, a még menthetőt… Tudom, századunk találmánya a vegyes házasság, és csak ha közelről nézzük, akkor látni benne a sok-sok meghasonulást, az állandó megalkuvást. A patikamérlegen kidekázott önmegtartást, hűséget földhöz, szokáshoz, anyanyelvhez, családhoz…
Igen, második honváltásom – legkisebb gyermekem közelségéért és koromra való tekintettel – Megyehíd lett. Mikor letettem bőröndömet, érdekelni kezdett a „hová is érkeztem” kérdés… Kicsi település – ami nem baj –, de nem hallottam a déli harangszót, s mint kiderült, a kocsma is bizonytalan időre bezárt… Hová is érkeztem… Aztán kiderült, a templom tornyát éppen javítják, a kocsma pedig új bérlőre vár… Megnyugodtam. Azóta mindkét intézmény – a tőle elvárható ütemben – működik, és kiteljesedett a mi kis falunk… Jó itt lenni, otthon!