Mesélő podcast: a szombathelyi Éva malomban található a Schrammel gyűjtemény állandó kiállítása

Ennek helyszínéül a megyeszékhely központjában a Thököly utcában álló  „Éva malom” épületét jelölték ki. Azt, hogy a  60-as évek Iseumi játékainak díszlet-tároló épülete mitől volt malom,   sokáig senki se firtatta. Az „Éva malom”  ugyanis rendszerváltozás éveiben   ingatlan botrány tárgyaként híresült el, majd homlokzatának dilettáns építészeti  átalakítása borzolta a kedélyeket,  több mint két évtizede már, hogy  Bajzik Zsolt és Csák Zsófia tanulmánya tényszerűen tisztázta, hogy a XIX. század végén kereskedelmi áruraktárnak emelt  épület indokolatlanul kapott műemléki védettséget,  de az időközben  diszkont  áruházzá szelídült „Éva-malom” lassan  beleszürkült a hétköznapokba. 

De hogy mitől volt malom azt csak   akkor tudjuk meg, ha több mint fél évszázadot visszamegyünk az időben. 1945-ben Németországban még dörögtek a fegyverek, amikor a megyeházán Baumgartner főjegyző és Csermely Gyula polgármester tárgyalásokat kezdett a megyeszékhely közellátásnak megoldásáról. Lesürgetőbbnek a kenyérsütéshez szükséges liszt előállítását tartották. Ennek biztosítása érdekében megbízták Sánta Jánost, hogy  súlyos károkat szenvedett bogáti malmának berendezéseit szállítsa a Thököly utcai épületbe.  A molnármester  cselekedett, beszerezte a berendezéseket és miután megkapta az iparengedélyt, a vállalatot „Éva műmalom” néven  bejegyeztette az egyéni cégek közé. 

A névválasztást  bár ez a dokumentumokban nem szerepel, a háborús években elhunyt feleségének emléke és  kiskorú Éva nevű leánya motiválhatta. Az „Éva malom”  kultikus hellyé vált a háborús éhínségtől sújtott, lisztért sorban álló szombathelyi emberek számára, mégis szomorú sorsra jutott. Sánta Jánost „gazdasági bűncselekmények” alaptalan  vádjával 1946-ban internálták, majd bebörtönözték. Miután  cégét 1950-ben államosították, az épületet, a Szombathelyi Műmalom Vállalat majd  1959-btől a Szombathelyi Sütőipari Vállalat, majd a Művelődési és Sportház használta. 

A hányatott sorsú épület, most végre méltó funkciót kapott, de  neve a hátköznapokban még sokáig „Éva malom” marad, ebben biztosak lehetünk.