Múltidéző: Amikor a távhőszolgáltatás még gyerekcipőben járt - fotók

Átvilágították a megye távhőszolgáltatását 

Az 1970-es évek közepén a megyei ellenőrző bizottság közvéleménykutatása azt kívánta feltérképezni, hogy a szombathelyiek, sárváriak és a szentgotthárdiak milyen véleménnyel voltak a távfűtésről, a hőszolgáltatásról. Miközben sokan a reggeli és az esti órákban gyengének vélték a fűtés, addig mások szerint a melegvíz szolgáltatás és a fűtés is szabálytalan volt. Az Ifjú Házasok otthonának lakói keveselték a 18 Celsius fokot, legalább 22-24 fokra vágytak, tekintettel a kisgyermekekre. A Nyugdíjasok Házában az átlagosnál többszörösen magasabb fűtési díj ellenére sem melegedhettek kellően. Körmenden hősugárzót kapcsoltak be, a szombathelyi Perint-parti sétányon éjszaka is ki kellett nyitni az ablakot. 

A levelek kielemzése után a megyei ellenőrző bizottság megvitatta a panaszokat, mélyreható vizsgálatot kezdeményezett a bejelentések nyomában. Az 1976-os és 1977-es fűtési idényben több mint 110 munkanap ráfordításával elemezték a valóságot. A tárgyilagosság szempontjait is figyelembe véve tekintették át a Távhőszolgáltató Vállalat munkáját, gondjait, beleértve a Szombathelyen kívüli telephelyeket is. Így alakult ki az az összkép, amely példás tömörséggel, de nagyon sok gonddal hű képet festett a megye hőszolgáltatásáról, hangot adva a lakók panaszainak is. 

A vasi távhőszolgáltatás kezdetei 

Megyénkben egészen a 70-es évek elejéig tekint vissza a hőszolgáltatás. Az országos lakásépítési program részeként 1970-től fokozatosan magasabb komfortú lakások épültek. Ezeket kezdetben egyedi gázfűtéssel látták el, majd forróvizes, illetve gőzfűtést szereltek a lakásokba. A kezdeti széntüzelésű kis kazánokat olajtüzelésű modern hőerőtelepek váltották fel. Pár év alatt többezer lakást kapcsoltak be a hőszolgáltatásba. 

Ez a lakóknak örömet, kényelmet hozott, ám ugyanakkor számos karbantartási, javítási gondot, feladatot a szolgáltatónak. A szakemberszükséglet, az alkatrészellátás, a műszaki-gazdasági és személyi problémák sokasága indokolta, hogy magasabb műszaki és szervezettségi színvonalon önálló gazdasági egységet hozzanak létre. 1976. január elsejétől így kezdte meg működését a Megyei Távhőszolgáltató Vállalat. Az ingatlankezelő és a városgazdálkodási vállalat, a költségvetési üzemek kezelésében levő különböző hőtermelő egységek ezt a feladatot átruházták az új vállalatra. 

9328 lakás, 950 ezer befűtendő légköbméter 

Az új üzem csaknem 950 ezer légköbméter fűtést látott el, s megbízás alapján más tulajdonban lévő kazánházakat is üzemeltetett. Összesen 9328 lakás és 96 közület hőszolgáltatásáról gondoskodott. A lakások közül 268 önköltséges elszámolású volt, azaz a fűtési díj ezeknél másképpen alakult.  

A melegvíz-szolgáltatás ára sem volt egységes. Míg az 1972 előtt kötött szerződéseknél a lakók számát, 1978-tól pedig már a lakás alapterületét vették alapul a díjmegállapításnál. A távhőszolgáltatásnál a magánfogyasztók légköbméterenként 13 forintot fizettek, a már említett önköltséges elszámolású lakók a tényleges ráfordítások utókalkulációja alapján fizettek. 

A fűtők 50 százaléka nyugdíjas volt 

A vállalat örökölte a rendelkezésre álló berendezéseket, felszereléseket. Magát a szakgárdát is. Elavult széntüzelésű hőtermelő egységek csakúgy megtalálhatók voltak, mint a teljesen automatizált, nagyteljesítményű rendszerek. A karbantartást, az üzemvitelt a vállalat önálló osztálya végezte. A tervszerűség aligha volt elvárható előzetes hibafelmérés nélkül, ez azonban még hiányzott. A váratlan hibaelhárítás és a tervszerű megelőző karbantartás sem volt szétválasztható. 1978-tól a tervek ilyen szempontból már sokkal körültekintőbbek voltak, ezekben már a javítások során elvégzendő általános ellenőrzési feladatokat is meghatározták. 

A vizsgázott fűtők 50 százaléka nyugdíjas volt, az aktív fűtőknek több mint a fele csak 1-2 éves gyakorlattal rendelkezett. Általában szakvizsgával rendelkező betanított munkások voltak, akikre évente 28 millió forint értékű tüzelő olaj gazdaságos felhasználását bízták. A szolgáltatás javítását a vállalaton belül velük együtt kellett elősegíteni. 

Még több panasz 

Ezeken kívül még számos gond, nehézség is felmerült a vállalat részéről, amelyekkel részben megmagyarázhatók voltak a szolgáltatás hiányosságai. A szolgáltatást igénybe vevőknek, mintegy 5 százalékát, 210 lakost kérdezték meg az ellenőrök. A megkérdezetteknek több mint a fele nem volt megelégedve a fűtéssel, húsz százaléka a melegvíz-szolgáltatást kifogásolta. Szentgotthárdon például a 22 megkérdezettből 18 elégedetlenségét fejezte ki. Nagyon sokan tartották alacsony fokúnak a melegvizet. 

Az egységes hőellátási rendszerrel idővel jött a megoldás 

A tapasztalatokban akkoriban még nem nagyon dúskáló szolgáltató látta a gondokat, hiányosságokat. A megoldást abban látták, hogy az oladi fűtőmű bekapcsolásával Szombathelyt egységes hőellátási rendszerbe foglalják. Az átfogó ellenőrzés később meghozta a gyümölcsét: 1978-tól kezdődően a hőfokellenőrzéseket gyakoribbá tették a lakásokban. Jobb együttműködésre törekedtek a kivitelezőkkel, a tervezőkkel, hogy a lakások eleve jobban megfeleljenek a fűtési feltételeknek. Megoldották a bejelentett hibák gyors, szakszerű javítását. Egyszóval a még fiatal, tapasztalatokban nem bővelkedő vállalatot alkalmassá tették rendeltetésének minél jobb ellátására.