Közlekedés

2023.01.22. 10:00

Negyvenöt éve közlekedési káosz volt Szombathelyen - Teljes értékű körgyűrűk és sugárutak hiányában folyamatosan volt a dugó a megyeszékhelyen

Többek között az alábbi kérdések is felmerültek 45 éve, amikor Szomtbathely közlekedési helyzete volt napirenden.

Kelemen Attila

A Tolbuhin útról a főtérre vezetett az út

Forrás: VN-archív

Lesz-e Szombathely belvárosában sétáló-, azaz vásárlóutca? Mivé lesz a Gyöngyös patak vonalát követő sétány, ha kerékpárutat hasítanak ki belőle? Lehet-e korlátozni a teherautók forgalmát, illetve a személyforgalomnak csak tömegközlekedési eszközökkel való lebonyolítását a városközpontban? Miért nincs több veszélyes útkereszteződésben jelzőlámpa? Akik még nem éltek a nyolcvanas évek első felében, azok el sem tudják képzelni, hogy úgy vártak olyan alapvető közterekre a helyiek, mint a sétálóutca, vagy éppen a lámpás kereszteződés, mint a Messiásra. És akkor a körforgalmakat még nem is említettük! A megyeszékhely közlekedése a város életének legbonyolultabb, s igen érzékeny eleme volt 1978-ban.

A fent felsorolt kérdéseket negatív tények indíttatták. Nem volt vásárló utca az üzleteket tömörítő városrészben, sőt éppen főútvonallá jelölték ki egyik utcáját. A Pável sétány sétáló jellegét, a KRESZ táblák ellenére már addig sem igen tisztelték. Legalább 3-4 kritikus útkereszteződésben fohászkodtak nap mint nap a közlekedők irányító lámpa után.

Szombathelyre már akkoriban minden főút bevezetett, ami rendjén is volt. Igen ám, a városközponton is átvezettek. A terhelés óriási volt, az utak állaga hamar romlott. A nagyarányú közmű-rekonstrukció és a földgáz bevezetésével járó munkák tovább súlyosbították a helyzetet. Mindeközben a gépjárművek száma rohamosan nőtt. Miközben 45 éve 75-80 személygépkocsival számoltak ezer lakosra. 1980-ra ennek már majdnem a kétszeresével. A parkolási lehetőségek pedig messze az igények mögött kullogtak.

Gyalog, kerékpáron, autóval át a zebrán a főtéren
Forrás: VN-archív

Ilyen körülmények közepette a helyzetet dramatizálni - további feszítő és idegesítő nehézségek, ellentmondások emlegetésével - senkinek sem esett nehezére. A problémák megoldására egyrészt sok türelemre, és annál is több pénzre volt szükség. Megyeszékhelyünk közlekedési rendszerének kialakítása több részletben, ütemben történt, és bőven áthúzódott a VI. ötéves tervidőszakra. Ennek jártak az elején 1978 első felében.

Az általános rendezési terv közlekedést énintő fejezetében igen szemléletes volt akkoriban a leírás: a város úthálózata gyűrűs-sugaras szerkezetű. Mint helyi sajátosságot, ezt célszerű volt megtartani a korszerűsítés során is. Ennek értelmében három különböző funkciójú gyűrű, körút kialakítását álmodták meg a tervezők.

A külső gyűrű a 86-87 és 89-es főközlekedési utak átmenő és városközponton kívüli célforgalmát hivatott levezetni. Ezek az országos főúthálózathoz tartozó utak, minisztériumi kezelésűek voltak. Az V. ötéves terv végére – az akkoriban folyó munkák eredményeként - átkelési szakaszaiknak az alábbiakat vázolták fel: 86. számú: Körmendi—Népfront (ma Szent Gellért)—Hunyadi—Tolbuhin (ma Szent Márton)—Zanati út. 87. számú: Rumi—Szőllős—Hunyadi—Tolbuhin (ma Szent Márton)—Vörösmarty út—Vörös Hadsereg útja (ma 11-es huszár út). 89. számú: Rumi—Vorosilov (ma Mátyás király őt)—Kiskar—Hollán Ernő—Sörház—Petőfi Sándor—Rohonci út. Az említett átmenő és célforgalom áthelyeződése erre a vonalra a megvalósításuk után sok feszültséget oldott fel, és csökkentette a többi út terheltségét.

Az épülőfélben lévő városháza felől is be lehetett hajtani a főtérre
Forrás: VN-archív

A középső gyűrű az egyes városrészek között teremtett kapcsolatot, s azok helyi cél és a távolsági átmenő forgalmát vezette le. Néhány fontos szakasza: a Gábor Andor utca mindkét folytatása, a Rózsa Ferenc körút és a Jókai Mór utca összekötése még hiányzott. Egyelőre tehát csak részben tölthette be feladatát.

A belső gyűrű a városközpontot övezte, feladata a célforgalmának gyors levezetése volt. Működő részei voltak a Lenin (ma Szeleste László) és a Petőfi utca, a Vörösmarty utca, a Sörház utca, amely a Hollán Ernő és Kiskar utcában folytatódott. Nem tudta még e gyűrűben a szerepkörét betölteni a Thököly utca.

Épülőben az MMIK
Forrás: VN-archív

Sugaras irányban a városi forgalmi utak szelték át a körutakat.

45 évvel ezelőtt már önmagában elképzelni is öröm volt: ha mindez majd működik, elkerülheti a központot minden olyan forgalom, amelynek nincs célja a városban. Az utak jók lesznek és szükség szerint irányító lámpákkal lesznek ellátva.

Nagy és nemegyszer látványos munkákat ígértek a tervek. Akkoriban úgy tűnt, hogy a Borostyánkő áruház építését kísérő figyelemmel vetekszik majd a várost és az ipartelepet összekötő út-vasút kereszteződés szintbeli elválasztásának új megoldása. Sokakat érdekelt, hogy milyen is lesz az első két- vagy többszintes garázs, vagy parkolóház? Mint később kiderült, ezekből nem lett semmi; de helyette kettővel gyarapodott a jelzőlámpás útkereszteződések száma. Mai szemmel cinikusan hangzik mindez, de akkoriban ennek is nagyon tudtak örülni a városban közlekedők. Az új áruház mellett, majd a Majakovszkij téren (ma Batthyány tér) parkolóhelyeket építettek. És már tervben volt a sétálóutca is, amit a Gyöngyös áruház és a Savaria mozi közé terveztek (az Uránia udvaron át). Majd a főtéren is a Forgón át a Berzsenyi térrel, gépjárműforgalomtól mentesen.

Nem csak az utak, hanem a város ikonikus épületeinek akkori munkálatai is megnehezítették a közlekedők életét. 1978 januárjában a körvonalaiban kitárulkozó szombathelyi városháza látványa ragadta meg a járókelők figyelmét. Az építkezés körül, s főleg a Köztársaság téri torkolatban zajló forgalmat is érzékenyen érintette a kivitelezés. A megyeszékhely közlekedésének az egyik - ha nem is a legfeszítőbb - neuralgikus pontja volt ez. Mindeközben a Tolbuhin úti házgyári épületek földszintjén megkezdtek az üzlethelyiségek kialakítását. ÁFÉSZ cukrászda, OFOTÉRT filmlaboratórium, Lehel márkaszerviz, fodrászat, fotógépjavító szerviz készült, míg az orvosi rendelő és a gyógyszertár 1978 júniusában kezdte meg működését.

Az MMIK 400 fős színházterme az építés során
Forrás: VN-archív

A Művelődési és Ifjúsági Központ épülete is már tető alatt állt: álltak az oszlopok, tartópillérek, helyükön voltak a szinteket és a födémet képező betonelemek. Aki valamelyest is ismerte a leendő Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ terveit, már a helyiségeket is maga elé tudta képzelni. Jó ütemben haladt a munka. Az előző év júniusában fejezték be az épület alapozását. Júliusban felállították a 30 vasbeton tartópillért. Némi kiesést jelentett, hogy a Győri Közmű és Mélyépítő Vállalat által szállított panelek késve érkeztek meg. Akkor kicsit pesszimista hangulat uralkodott, az építésvezető kétség bevonta, hogy tartani tudják az 1978 végére kiírt határidőt. A rossz hangulat az elemek megérkezésével elmúlt, a 1978 januári állapotot már határidőre érték el a VASEP építői. Akkoriban a kitöltő falakat rakták a kőművesek, s fokozatosan szerelték le az oszlopokat ideiglenesen merevítő acélhuzalokat. A négyszáz személyes színházterem helyén még a toronydaru sínei kanyarogtak.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában