Tóth Csabáné Kati szívügye a siketek sikeres társadalmi integrációja

Katalin 2017 óta megyei elnökségi tag, szívügye a siket emberek sikeres társadalmi integrációja: azon dolgozik, hogy a civil társadalom ismerje meg és fogadja el a siketeket. Amint a méltatásából kiderült, 9 hónapos korában, a beszédelsajátítás előtt veszítette el a hallását agyhártyagyulladás következtében. A hallássérültemberek számára a tanulási- és kommunikációs folyamat sokkal nehezebb, ő azonban soha nem vesztette el tudásvágyát, derűjét és tenni akarását. A Váci Ipari Intézetben varrónőnek tanult. Tatabányán dolgozott egy varrodában nyolc éven át. 1984-ben férjhez ment és Szombathelyre költözött. Ekkor vették fel a Styl rehabilitációs varrodába, melynek 37 évig a munkatársa volt. Annak megszűnése után nyugdíjazásáig egy kőszegi kiskereskedelmi láncnál vállalt munkát. 1998-ban jelnyelvi oktató lett – két évtized alatt alatt sokan köszönhették neki a jelnyelv-tudásukat. Azt is tudni róla, hogy megváltozott munkaképessége ellenére soha nem okozott számára nehézséget a munkavállalás, kitartó munkáját mindenhol elismerték.

– A hallók többségének nincs konkrét elképzelése, tudása az életünkről, a hétköznapjainkról. Nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalom ismerjen meg bennünket. Ne szánalommal, sajnálattal, hanem elfogadással közelítsenek felénk – az elfogadás a siket emberek kultúrájának megértésével kezdődhet. Ez kell ahhoz, hogy a halló és a siket emberek közelebb kerüljenek egymáshoz – mondja.

Minden apró tett, ami a jelnyelv népszerűsítése, a siket személyek integrációja terén történik, hatalmas lépés az egész siket társadalom életében – tudja ezt Kati, aki aktív önkéntes, mióta Szombathelyre került. – A SINOSZ akkor már erős szervezet volt. Titkáruk, Bokkon László kért fel először, és én örömmel mentem. Budapestre jártam képzésre, húsz évig oktattam, részt vettem a rendezvényeken. A pandémia után tavaly újra mehettem általános iskolákba, gimnáziumokba rendhagyó jelnyelvi tanórákra érzékenyítő foglalkozást tartani, megismertetni a gyerekekkel a jelnyelv alapjait. A fiatalok fogékonyak, gyakran játszunk és rengeteg kérdésük van a hétköznapi életünkről. Szívesen megosztom velük például, hogyan engedek be valakit a lakásba, hogyan kommunikálok egy halló emberrel, miért hasznos a tévé-feliratozás. Áprilisban az Ifjúsági és családi majális civil sátrában tartott szemléletformáláson is részt vettem. A nyári szünetben pedig heteken át a Savaria Történelmi Karneválra készültünk: nagy örömmel varrtam ruhákat a szervezetük tagjainak, hogy részt vehessenek a karneváli felvonuláson.

Azt már a SINOSZ Vas megyei ügyintézője, dr. Patona Mária említi, hogy tavaly felvették a kapcsolatot a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálattal. Együttműködésük eredményeként egy nagyívű érzékenyítő program van kilátásban Beszélő kezek címmel: ha minden jól alakul, hamarosan jelelő hallók üdvözlik Szombathelyen siket és nagyothalló ismerőseiket. Ehhez is szívesen társul Tóth Csabáné Kati, akit a családja mindenben támogat: siket férje asztalosként dolgozik, két felnőtt, halló fia és két unokája van.