Vajon mi köti össze a költő Faludi Ferencet, Szájbely Gyula országgyűlési képviselőt, a vasútkirályt – és Rohoncot?

Faludi Ferenc élete utolsó éveit Rohoncon töltötte. Sikeres életpálya állt mögötte, amikor 1773- ban, 69 évesen odaköltözött. Németújváron született, 16 évesen lett a jezsuita rend tagja, papként és tanárként több mint fél évszázadon át a Jézus Társasághoz kötődött. Legalább másfél tucat települést – köztük Körmendet, Kőszeget, Bécset, Grazot, Rómát, Nagyszombatot – kellene megemlítenünk, ha élete fontosabb állomásait szeretnénk felsorolni. A rohonci évek előtt – majd másfél évtizeden át – a pozsonyi jezsuita gimnázium igazgatója, majd könyvtárosa volt. Amikor XIV. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, neki is el kellett hagynia a rendházat, s hivatásának sem élhetett tovább. (A rend csak 1814-ben kezdhette újra a működését.) Faludi, érezve, hogy ereje fogytán van, maga választotta lakhelyéül a vasi települést. Az egyik szegényház lakója lett. Szerény körülmények között élt, de nem nyomorgott, a helytartó tanácstól rendszeres életjáradékot kapott. Nagyobb utazásokra nem vállalkozhatott, de a környéket bejárta. A Szily Jánost köszöntő költeményét például Apátiból (ma: Gencsapáti) keltezte, s a tarcsai fürdőt is felkereste. Megbékélt sorsával. „Eltelvén napjaim, nem félek a haláltul, Elválok örömest ez árnyékrossz világtul” – írta a Remete című versében. 

1779-ben halt meg. Arra a házra, ahol lakott, 1895-ben díszes emléktáblát tettek a következő felirattal: „…hanyatló korának dicsőséggel koszorúzott írója, a magyar nyelv halhatatlan művésze és mestere, itt élt, dolgozott, öregbítvén saját és nemzete dicsőségét.” Az épületet azóta lebontották, a községi hivatal falára pedig később egy egészen egyszerű kis tábla került. A régi megemlékezés legfőbb támogatója Szájbely Gyula országgyűlési képviselő volt. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy a költő emléke Rohoncon fennmaradt. Valószínűleg tőle ered a Faludi-völgy (Faludital) elnevezés is, amely ma kedvelt kirándulóhely. A visszaemlékezések szerint a költő is szívesen sétálgatott arra. Szájbely 1846- ban a Hont megyei Bélabányán (ma: Banská Belá, Szlovákia) született, ahol az apja erdész volt. 1871-ben még fiatal ügyvédként vásárolta meg a település központjában álló kastélyt a Batthyány családtól. Sikeres vállalkozó volt, s gyors gazdagodását politikai kapcsolatai is segítették. Életéhez hozzátartozott a főúri reprezentáció, a sajtó is rendszeresen beszámolt az általa adott 120-150 terítékes díszebédekről. 

Neki is voltak birtokai, de számára már fontosabbak voltak a részvények, az üzleti befektetések. Az ő „közreműködésével” épült meg többek között a Szombathelyt és Kőszeget összekötő, valamint a Szombathely–Pinkafő vasút. Az utóbbi jókora kanyarral, azért, hogy Rohonc külterületét is érintse. (Szájbelyről, a „vasútkirályról” Söptei Imre írt tanulmányt 2012-ben a MúltKor magazinban.) Családja számára nagy méretű, pompás mauzóleumot építtetett a kastélyparkban, de ez a második világháború végén a kastéllyal együtt elpusztult. Ellentmondásos korszak ellentmondásos személyisége volt. Ha Rohonc utcáin sétálunk, mégis azt látjuk, hogy „maradt utána valami”. A Fő tér díszkútját 1901-ben ő készíttette, rajta ott a család címere s a magyar nyelvű felirat: „Rohoncz közönségének Szájbely Gyula 1901.” Az evangélikus iskola előtti teret még az ő idejében Szájbely Gyula térnek nevezték el, de ma már Martin Luther parknak hívják. Itt is van egy díszkút, de mellette két árva talapzat is látható. 

Ferenc József és Erzsébet szobrai álltak itt, Stróbl Alajos készítette őket, s 1904-ben a képviselő „becses ajándékaként” kerültek ide. Szájbely Gyula, miután az 1906-os választást elvesztette, a kastélyt a Thyssen-Bornemissza családnak adta el. Mielőtt végleg Pestre költözött volna, a helybeli „notabilitásoktól” fényes fogadáson köszönt el. Nem szegényedett el, de vagyona nagy részét elvesztette. A forgandó szerencse nem kedvezett neki. Faludi Ferenc versét idézve: „Fortuna szekerén okossan ülj, / Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj. …” Szájbely Gyula 1932-ben halt meg.