Örökségház adhat otthont a kitelepítettek történeteinek az Őrségben

Az egyesület az 1950-53 közötti őrségi kitelepítéseket és azok helyi közösségre gyakorolt hatását kutatja 2009 óta. A Hortobágyra elhurcolt őrségiek emlékeit kutatható, de a közönség számára könnyen feldolgozható formában is bemutatják. 

Róka Zsuzsanna, az egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a munka azért is kiemelkedően fontos, mert egy kis közösség önazonosságáról van szó. A kitelepítések ugyanis jellegváltó hatással voltak az itt működő önálló paraszti gazdálkodásra. Az Őrség különleges helyzetét elsősorban a határ mentiség jelenti, hiszen a hatezer lakosú Őrség identitását az államalapítás után a paraszti gazdálkodás és a területvédelem adta. 

Az ötvenes évek sztálinista diktatúrája azonban ezt a létformát egy csapásra eltörölte. Az Őrség földrajzi helyzetéből fakadóan a kommunista hatalom úgy határozott, hogy szovjet mintára kiüríti, a megbízhatatlannak bélyegzett emberektől megtisztítja ezt a térséget, és létrehozza azt a határsávot, amely aztán évtizedekig családok százait nyomorította meg és elválasztotta az országot a szomszédaitól. A határsáv rendjét külön ÁVH-s szabályzat biztosította, országszerte több mint háromezer település került a határsávba.

- 1950. június 23-án jöttek először az Államvédelmi Hatóság emberei, hogy egy lista alapján deportálja a helyieket. Éjjel jöttek és teljes családokat – a csecsemőktől az idősekig – marhavagonokkal szállítottak a hortobágyi kényszermunkatáborokba, ahol gyapotot és rizst termesztettek – mondta el Róka Zsuzsanna, majd hozzátette: családi gazdaságokat fejeztek le minden indoklás nélkül, megfélemlítették az itt élőket, hogy felépíthessék a szovjet típusú rabszolgamunkára épülő gazdaságot és felszámolják a paraszti gazdaságokat. Az elhurcolásokkal egy demográfiai katasztrófa és gazdasági kivéreztetés vette kezdetét az Őrségben, nagy tudással és régi tradíciókkal bíró családok tűntek el egyik napról a másikra. Az idősebbek az ország távoli részein haltak meg, sírjaik is csak részben ismertek, hiszen sok temetőt azóta már felszámoltak.

A kitelepítéseknek Sztálin halála vetett véget 1953-ban, amikor Nagy Imre enyhülési politikát hirdetett, ami amnesztiát jelentett az internáltak nagy részének is, köztük az őrségi kitelepítetteknek. Ezeket a történeteket gyűjti és kutatja másfél évtizede az egyesület, amelynek tagjai között történészek, szociológusok, tanárok és újságírók is találhatók. Az elnök kiemelte, hogy szakszerű történelmi és szociológiai kutatásról van szó, összeállítottak egy 69 kérdésből álló kérdőívet is, amelyben személyes élményekről, a kitelepítés körülményeiről és egyéb emlékekről kérdezik az Őrségben élő családok tagjait.