40 éve keleti imaszőnyeg repítette Szombathelyt Szingapúrig

Pedig a 70-es években még nem voltak efféle gondok ebben a szombathelyi gyárban. Jelentkeztek a vevők, jöttek a megrendelők. Klasszikus mintás, hagyományos technológiával készült bútorszövetekre éppúgy volt kereslet, mint az újakra. Mindez igaz volt a tőkés piacra is. 

Aztán a 80-as évekhez közeledve mintha elvágták volna. Mint például 1982-ben, amikor is alig több mint ötezer négyzetméterre esett vissza a dollárt hozó export. Erről a mélypont kívántak elmozdulni, amiért minden követ megmozgattak. Nem kerülték meg a lényeget, a súlyt a gyártmányfejlesztésre helyezték: a megváltozott piaci igényekhez igazodó új termékekre. 

Ráadásul nem túl jó előjellel épült 1979-ben a LATEX szőnyeggyára, tudniillik ugyanazzal az új, gyors födémemelési módszerrel készítették, mint a Budapesti Műszaki Egyetem épületét. Csakhogy a fővárosi építkezésen az étterem feletti tetőszerkezet váratlanul beszakadt, leomlott. És a szombathelyi gyár építése során is adódtak gondok. 1979 decemberében a födémek felemelése során már megmutatkoztak a vékony repedések. 

Csakhamar kijavították a szerkezeti hibákat a statikusok segítségével. Kellett is a mihamarabbi munka, hiszen a LATEX szőnyegei hiányszámba mentek, köszönhetően többek között az alacsony szőnyegáraknak. Ugyan minden négy LATEX szőnyeg közül három itthon maradt, ám így is kevésnek bizonyult. Éppen ezért volt szükség az új gyár megépítésére. 

Negyven éve a textiliparban - nevezetesen a bútorszövetgyártásban - tudomásul kellett venni, hogy a sokszínű; jobbára nagymintás tapéták divatját élték, márpedig ezekhez leginkább az egyszínű Jacguard bútorszövet illett. Színekben, mintázatban mindig is meghatározó volt a divathullám. 

A LATEX Bútorszövetgyára ezek figyelembevételével kezdte 40 éve átprofilírozni termékskáláját. Az egy évvel korábbi gyártmányfejlesztés 28 új cikk beindításáról döntött. Közülük több – mint például a Fülöp, a Helén és a Nárcisz fantázianevű - jogot is nyert a Kiváló Áruk Fóruma minősítő jel viselésére. És ami még többet elárult az 1982-es igyekezetekről: több mint 50 százalékos volt az új cikkek részesedése a keresletből. Persze a szándék mit sem ért önmagában, ha a megvalósításhoz nem zárkózott fel minden osztály és valamennyi üzemrész. Kinek, kinek megvolt a korábbi gyakorlattól sok tekintetben eltérő új feladata. 

Ez főképp igaz volt az exportra, hiszen nem lehet a rég bevált termékeknek tőkés piacot találni. Mást kértek és másképpen. Mintájuk, anyaguk, minőségük se hasonlított a hagyományos bútorszövetre. Márpedig egy új nyugatnémet megrendelő is csak úgy maradt partnere a vasi üzemnek, hogy a nagybani gyártásnál jottányi eltérés se volt a kiválasztott mintáktól. 

A bútorszövetgyáriak vállalták a színekben, szövési technológiában az itthoni termékszínvonaltól homlokegyenest eltérő szövetek legyártását. Ebből is látható, hogy a piac kényszerítő ereje nagy volt. A kikötött időre elvégzett próbagyártás során 56 ezer négyzetméterre kötöttek megállapodást, ami önmagában már több mint tízszerese volt a gyár 1982-es nyugati exportjának. 

És ami a legfontosabb: 40 éve már gépeken volt a másik exporttermék, a Mecset nevű imaszőnyeg is. Hasonlót gyártottak már ebben az üzemben évtizedekkel azelőtt is. Csak ezt is egészen másképp kellett már az idő előrehaladtával. Méretben is, színekben is, súlyban is, más kikészítési eljárással, egyszóval egészen újszerű technológiai igények vonatkoztak erre a termékre is. Iraktól Szingapúrig nagy volt az érdeklődés. 

Nem kevesebb, mint hatvan ügynöknél volt kint a prototípus… Amíg ők a világot járták népszerűsítve a szombathelyi gyártású szőnyeget, addig a vasi megyeszékhelyen várták a jelzést: jöhet ezer, vagy több tízezer négyzetméter. Arra is felkészültek, ha netán mégsem jött volna a Közel- vagy Távol-Keletről ilyen jelzés: időben gondoskodott, hogy idehaza is meglegyen a piaca az addigi legyártott mennyiségnek.