Négy hónap emlékei

2023.03.14. 07:00

Az ostffyasszonyfai Petőfi-kultusz emlékei - Boldog, gondtalan nyarat tölthetett a faluban a költő - fotók

Tömböly Ágnes

Dr. Mesterházyné Jánosa Magdolna a Petőfi-emlékszobában

Forrás: Cseh Gábor

Megismerte első szerelmét, Csáfordi Tóth Rózát, de ott kötött életre szóló barátságot Orlay Petrich Somával is. Lassan két évszázada él Ostffyasszonyfán a Petőfi-kultusz: a művelődési házban emlékszoba, az épület előtt Simon Ferenc szobrászművész bronzból készült alkotása, az egykori Salkovics-háznál és a Ragyogóhídnál pedig egy-egy tábla őrzi annak a négy hónapnak az emlékét, amit Petőfi Sándor a településen töltött. Az általános iskola, az óvoda, a művelődési központ és egy utca is viseli a költő nevét: a falu közössége máig büszke arra, hogy az ott szerzett élmények, barátságok, kapcsolatok hatással voltak az 1848-as forradalmár életére. Ottjártunkkor dr. Mesterházyné Jánosa Magdolna nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténeti kutató és Ács Attila polgármester kalauzolt minket. Magdolna mondta el mindazt, amit az 1839-es nyárról a helybeliek megőriztek és az elmúlt két évszázadban elmeséltek vagy lejegyeztek. Kétszáz éve született Petőfi, 16 éves volt, amikor sorsa Kemenesaljára vezette. 

Édesapja, Petrovics István ekkor már tönkrement, amihez hozzájárult Salkovics Mihály nagy összegű adóssága is, azt ugyanis nem fizette vissza. Így került a kamasz fiú Mihály tehetős testvére, az offai földmérnök, Salkovics Péter házába. – Selmecen történelemből megbukott az, aki később történelmet csinált. Édesapja kitagadta, nehéz diákévek álltak mögötte, amikor Ostffyasszonyfára érkezett – vágott bele a mesélésbe a helytörténeti kutató. Orlaynak írt levelében Salkovics Péter így jellemezte a 16 éves fiatalembert: rendkívül kitűnően rajzol, jól zongorázik, a nyelveket beszéli, a latin irodalmat és klasszikusokat kívülről tudja. A kemenesaljai településen a kamasz fiú számára szinte kinyílott a világ: olyan emberekkel találkozott, akik a későbbi útján is segítették. A nagy barátság Orlay Petrich Somával, másod-unokatestvérével, a későbbi festőművésszel is ott kezdődött, általa ismerte meg Jókai Mórt, és ott talált rá az első szerelem Csáfordi Tóth Róza személyében. „Ki ne ismerné az első szerelmet, e váratlan kedves vendéget, ki véletlenül betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak minden csillagát és virágát körülöttünk hinti el; s a csillagok elveszik szemünk fényét, s a virágok illata lerészegít, elbódít. Így jártam, midőn Rózát láttam meg” – olvasható Petőfi A hóhér kötele című regényében, amire Magdolna egy székelyudvarhelyi könyvesboltban bukkant. 

De ki is volt Csáfordi Tóth Róza, aki rabul ejtette Petőfi szívét? 1839 nyarán 17 esztendős, eladósorban lévő, megyeszerte ismert, szőke, kék szemű lány volt. Édesapja Csáfordi Tóth Ferenc huszár őrnagy, családjuk Salkovicsékkal pedig keresztkomaságban állhatott. – Salkovicsné lehetett Róza keresztanyja, s a korabeli forrásokból úgy tudom, hogy Róza volt a keresztanyja a mérnök két kicsi fiának, emiatt gyakran járhatott át – mondta el a nyugalmazott iskolaigazgató. – Van egy leírás, azt a csöngei Hutter Zsigmond lelkész hagyta ránk, miszerint Petőfi, amikor meglátta Csáfordi Tóth Rózát, a szemét mindig lesütötte. A korábbi elbeszélések szerint a csöngei templomban az orgona melletti széken ült Petőfi, onnan nézte a lányt. Egy másik történet arról szólt: Orlay, aki egy jóvágású fiatalember volt, gitáron játszott Róza előtt, mire Petőfi állítólag azt mondta neki: összetöri a gitárját, ha még egyszer a lány jelenlétében énekelni merészel. 

Már kamaszként is lelkes, szenvedélyes volt a költő, de ez az összezörrenés sem vert éket kapcsolatukba. Életre szóló barátságukat jól jelzi: mielőtt a forradalmár a segesvári csatába indult volna, a festőművész volt az, aki szállást adott neki. – Az „Ostffy Asszonyfán” született versek másolatai ma is megtekinthetők a helyi Petőfi-emlékszobában. Az 1839. június 4-ei dátumozású „Epigramm” címűben is már azt írta a költő: „Hasztalanúl vágyasz, vad sors, kínozni. Nem érzem: Nincs szívem. A haza s a lányka s barátnak adám”. Ez az epigramma úgy gondolom később is visszaköszön Petőfi verseiben: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem” – fűzte tovább a gondolatot a helytörténeti kutató. A tárlat megtekintésekor arra is választ kaptunk, mi történt Rózával: Guttaházi Móricz Ferenc ezerholdas földbirtokoshoz adták 1841 novemberében, több gyermekük is született. Végül 1873. december 27-én, 52 évesen hunyt el, Csabdiban helyezték örök nyugalomra. 

Petőfi „Lanc” versei (a költő első, sajtó alá rendezett, ám meg nem jelent versgyűjteménye) között mindössze két Tóth Rózának írt költemény található, ám az emlékezők szerint jóval többet írt a lányhoz és 1839 nyarán sokkal több műve született. A felhőtlen, kamaszkori boldogság Petőfi számára azonban gyorsan véget ért. „(…) Sándornak azonban adj egy pár forintot, s menjen ahová neki tetszik, belőle úgysem lesz egyéb komédiásnál” – írta útmutatásként levelében Salkovics Péter feleségének. Így zárult az offai gondtalan nyár, Petőfi 1839. szeptember 5-én Sopronba érkezett, majd másnap katonának állt. – Születésének 150. évfordulója alkalmából készítettem egy dolgozatot Petőfi-hagyományok a celldömölki járásban címmel, amivel pályadíjat nyertem. 1973 előtt jártam először Ostffyas - szonyfán, akkor még tudtam beszélni idős emberekkel arról, hogy felmenőik hogyan emlékeztek a költőre, hogyan várták vissza. Többen azt gondolták, hogy sokáig a Rába mocsaras területén bujkált – tette hozzá dr. Mesterházyné Jánosa Magdolna. Végül az önkormányzati hivatalhoz sétáltunk. A kovácsoltvas kerítés ábráival is a forradalmár költő előtt tisztelegnek a helybeliek: „Talpra magyar, hí a haza!” – fogadja a kapun a felirat az egykori Ostffy-kastélyba belépő helyieket és az arra járó vendéget évtizedek óta. Minden nap, s nem csak Petőfi születésének 200. évfordulóján.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában