Vallásos környezetben nőtt fel

2023.03.22. 07:00

Hatvan év az egyházzene szolgálatában – A szombathelyi Takács László kántorral beszélgettünk

1963 óta kántor a most 81 éves Takács László. Jelenleg a szalézi templomban szolgál heti tíz órában, szentmiséken, temetéseken, esetleg esküvőkön – hivatásával hatvan esztendeje az Istent dicséri.

Tóth Kata

Takács László kántor

Fotó: Szendi Péter

Hat éve a szaléziaknál, előtte húsz évig a kámoni plébánián, még előbb a Szombathelyi Közös Egyházközségnél hallhatták Takács László játékát és énekét a hívek, kezdetben pedig Sorkifaludon ült az orgonapadon. Felelevenítettük vele a pályáját a kezdetektől

– 1963 márciusában az Új ember újság apróhirdetési rovatában kántort kerestek a sorkifaludi egyházközségbe. Huszonegy kilométerre laktam onnan, Bejcgyertyánosban, megpályáztam az állást, és április 1-jén, éppen hatvan éve engem választottak ki a lehetőségre.

Így kezdődött a főhivatású kántorság. De mi történt addig?

– Vallásos környezetben nőttem fel, templomba mindig eljártam, elsőáldozó, bérmálkozó is voltam, évekig ministráltam. Hárman voltunk testvérek, egyszerű hangszereken játszottunk: furulyán, szájmuzsikán, citerán, harmonikán, később harmóniumon. Senki sem tanított bennünket, a bátyám tudott a legjobban harmonikázni, hívták is a faluba zenélni. A nővérem és én is a szent zenét kedveltük, kántorképzőt végeztünk. Ő a faluban 25 évig volt kántor. Én Budapesten végeztem, később le is érettségiztem esti tagozaton a Nagy Lajos Gimnáziumban, így kerültem Sorkifaludra, ahol örömmel végeztem a munkámat. A templomban teljesen új volt az orgona – meséli.

Majd Szombathelyre kerülésének történetére tér: öt év múlva egy szombathelyi lánnyal kötött házasságot a ferences templomban. Született egy lányuk, és ahogy a falu lakossága kezdett fogyni, a megyeszékhelyre költöztek 1975-ben. Néhány hónap múlva a Szombathelyi Közös Egyházközségnél lett kántor László – a székesegyházban és a Kálvária-templomban szolgált. Az utóbbiban nagy örömére egy hangversenyre is alkalmas, különleges orgonát építettek – felemelő élmény volt a felszentelésén játszani, ahogy Johann Christian Heinrich Rinck német zeneszerző és orgonaművész darabjait megszólaltatni is. A közös egyházközség feloszlása után a lakóhelyéhez közel, húsz évre Kámonba került Brenner József atya mellé: heti énekpróbával úgy, hogy minden vasárnap szentmisén énekeltek. A kántor előbb Zanaton, majd kámoni szolgálati helyén is szervezett énekkart a hívekből – velük a szentmiséken kívül is megmutatták tehetségüket. Végül úgy fogalmaz: még egy keveset szolgál a szalézi templomban.

– Szent Márton napján születtem, a napi zsolozsmában ez áll: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod.” Amikor Szombathelyre kerültem, a legfiatalabb kántor voltam. A többi plébánia is igénybe vett a temetéseknél. Így ez idáig több mint hatezer temetésnél szolgáltam. Így telt el a hatvan esztendő örömben, bánatban, küzdelemben. Talán nem is volt olyan nehéz, hiszen akkor e kort sem értem volna meg. Mindehhez a legfontosabb a lelki béke volt és hogy elfogadtam a körülményeket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában