Kívülről látja, amit a vitázók nem - Gyakorlott, tapasztalt pedagógus és mediátor beszélt a konfliktuskezelési stratégiákról

Az előadó gyakorlott és tapasztalt pedagógus és mediátor, szakterülete a konfliktuskezelés, ráadásul négy gyermek édesapja, így a problémákat több oldalról is ismeri. – A pályámat történelem és angol szakos gimnáziumi tanárként kezdtem, később pedig gimnázium igazgatóként szereztem meghatározó tapasztalatokat a közoktatás működéséről és fejlesztési lehetőségeiről. 2011-től az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársaként iskolai konfliktuskezeléssel foglalkoztam, szakmai vezetőként és a gyakorlatban mediátorként számos vitarendezést vezettem le. Később az iskolai bántalmazás, a bullying jelenségét vizsgáltam – kezdte bemutatkozását Fehérpataky Balázs, akinek nevéhez fűződik a nemzetközi KIVA anti-bullying program hazai adaptációjának elkészítése és bevezetése Magyarországon. 

A szakember 2020-tól a „Tehetségek Magyarországa” uniós projekt szakmai vezetője, jelenleg pedig a Mathias Corvinus Collegium egész Kárpát-medencére kiterjedő Fiatal Tehetség Programjának igazgatója. Emellett a Pázmány Péter Tudományegyetemen közoktatási vezetőknek tart személyiségfejlesztő és konfliktuskezelési készségeket fejlesztő tréningeket. Az előadó elsők között egy kutatást említett, amelyet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet végzett tíz éve. A mérést végző szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy melyek azok a területek, amelyeken a pedagógusok segítséget várnak. 

Az elsöprő többség az iskolai konfliktuskezelést jelölte meg válaszként, ezzel kapcsolatban várt segítséget, szakmai tudást, módszereket. A második helyen akkor az IT állt, de ez csak feleannyi szavazatot kapott, mint a konfliktuskezelés problémája. – Fegyelmi eljárások során az iskola vezetőjének a vitázó felek számára lehetővé kell tenni közvetítő személy bevonását a konfliktus megoldásába. Öt éven keresztül jártam az országot, tárgyalásokat folytattam a felek között. Általában a resztoratív technikát alkalmaztam, amely komplikáltabb, mint a mediációs tárgyalás, de tapasztalatom szerint az iskolákban a leghatékonyabban alkalmazható – világított rá a szakember. A mediációs technikát akkor érdemes használni, amikor két ember jól körül határolt problémájáról van szó, például gazdasági vitáknál, esetleg váláskor. 

Ilyen esetekben a két fél az ügy megoldása után nem találkozik rendszeresen, éppen ezért iskolában nem igazán alkalmazható, hiszen ott másnap is együtt vannak a felek. A resztoratív technika viszont arra irányul, hogy a jól működő közösségi szerepeket helyreállítsa. Ez a módszer az újjáépítésen, az egyensúly visszaállításán alapul. A közösség erőforrásait ilyenkor érdemes bevonni a vitarendezésbe, a harmadik fél ugyanis olyat is lát, amit a két szemben álló fél nem. Az iskolákban ez a módszer a célravezetőbb. – A legtöbbször olyan szituációkban kellett dolgoznom, amikor pedagógus és gyerek közötti konfliktust kellett megoldanom – mondta a szakember, majd jelezte: mindan - nyiunknak van vele született konfliktuskezelési képessége, ami jó hír, de azért ez nem elegendő a problémás helyzetek megoldásához. A valódi bullying – rendszeres bántalmazás – ott kezdődik, amikor valakire úgy szállnak rá, hogy nem tudja megvédeni magát és nincs már az az élménye, hogy ma én kapom, holnap meg te. A baráti évődésekben még megtalálható az erőegyensúly, de a bullying már másik szint – tette hozzá az előadó. 

A felnőttek és a gyerekek is konfliktusokban élnek, ez természetes dolog. A kulcskérdés, ki, hogyan sajátítja el ezek kezelését. Ezt nem könyvből, hanem a saját tapasztalatokból lehet megtanulni. Az elsődleges tanulási helyszín a család, mellé jön az iskola. Tehát a gyerekek otthon és az iskolában a szülőktől, illetve a pedagógusoktól kapnak képet a konfliktuskezelésről, amit aztán a maguk életében is jó eséllyel alkalmaznak majd. Van olyan konfliktuskezelési stratégia, ami öt madárhoz hasonlítja az alkalmazott módszert. A harkály az adott helyzetben csak a saját szempontjait, saját érdekét, vagy vélt igazát képviseli, jellemző nála az ítélkezés és a felelősségvállalás hiánya. A papagáj abszolút kerüli a konfliktusokat. Mindenhez alkalmazkodik, legyen az számára bármilyen kényelmetlen, csak vitába ne kelljen bonyolódnia. A struccról tudjuk, hogy homokba dugja a fejét. Az, aki ilyen módon kezeli a vitákat, tulajdonképpen nem is érzi, hogy hol a probléma? Nincs is itt semmi gond. 

Nem kell minden bolhából elefántot csinálni. Hagyjuk csak, majd minden megoldódik magától – mondja ez a típus. A bagoly minden fél érdekeit képviseli, mindenkire tekintettel van, azaz mindent meg lehet vele beszélni, de a módszer rendkívül körülményes és időigényes. A kolibri módszer mindkét fél igényeit figyelembe veszi. Ilyen értelemben hasonló a bagolyhoz, de átlátva a helyzetet kompromisszumos megoldást javasol és már lép is tovább. Zárásként elhangzott: a konfliktusok hátterében az esetek többségében felhalmozódó feszültség áll, ami tulajdonképpen a meg nem fogalmazott kritika, visszajelzés. – Mire eljutunk oda, hogy elmondjuk a másiknak, hogy mi bajunk van vele, akkorra már mindenki más tud a problémáról. De vigyázzunk! Az ember szeret tökéletesnek látszani. Háromnál több kritikát megfogalmazni nem szabad, egyszerre ennyit bírunk elviselni – hívta fel a figyelmet a szakember.