Nagyrákoson jártunk: él a falu az Őrségben Isten segedelmével - Baby boom, mozzarella és almaszirom

Eszti néni - ahogyan a legtöbben ismerik - a nagyrákosi családi vállalkozás motorja is, bár az állatokat most már ritkábban eteti, látja el, piacozni, kiszállítani mindig ő jár a sajtokkal, joghurtokkal. A Németh-portán húsz tehén van, ebből tizenöt tejelő, öt úgynevezett szárazon álló. Ez azt jelenti, hogy ezeknél az állatoknál héthónapos vemhesen elhagyják a fejést, onnantól erősödik és várakozik az ellésre. -Áprilisban baby boom lesz, öt kisborjút várunk a következő hónapra - mondja Eszti néni, majd négy fiatalabb állat felé mutat, Csicsóka, Piskóta, Szegfű és Rozmaring nagycsoportos óvodásnak felelnek meg, vagyis nyolchónaposnál idősebb növendékek. 

A legfiatalabb a két magyartarka borjú, Csipke és Pipitér, Bimbó pedig bő egy hete, február utolsó vasárnapján született holstein-limuzin keverék.  Tovább megyünk a gazdaságban a sajtműhelyek felé, ahol gőzerővel megy a munka: friss gomolyasajtok készülnek, a natúr mellett fokhagymás, lilahagymás, diós, köményes, kapros, olívás, tökmagos ízesítéssel. Kétféle gyúrt sajtot is csinálnak a hozzáértő kezek:  parenyicából sima, csípőspaprikás és sonkás készül, a scamorzából füstölt is. Van még mozzarella és grillsajt, és persze hosszú érlelésű sajtok is: nagyrákosi félkemény, tökmagos, köményes, borsikafüves, csípőspaprikás és görögszénás. Túró, orda és joghurt is kerül a hűtőkbe, utóbbi kettőből nemcsak sima van, hanem desszert változat is.  

Pisti papa - Eszti néni férje - a minap volt 77 esztendős, ő is egésznap dolgozik: kosarakat köt, almából pedig szárított almaszirmot készít, mi is megkóstoltuk a csemegét, sőt kaptunk is belőle. 

A gazdaság hétfőtől vasárnapig ad munkát a családnak, az ünnepnapok nem különböznek a hétköznapoktól. Eszti néni egyik lánya, Ildikó mindenes, takarítja az istállót, etet, fej. Másik lánya, Anita a sajtkészítés mestere, fia pedig mindig ott segít, ahol tud, ahol kell. - Mi vagyunk az a család a faluban, aki nem tépte ki a gyökereit - mondja Baksa Eszti néni, aki nem mellesleg Nagyrákos polgármestere is közel negyedszázada. 

- A tájház környékét régi téglával le tudtuk burkoltatni. Ez nekem tavaly az egyik legnagyobb örömet jelentette, hiszen addig csak tyúkok kapirgálták a földes pitvart. A egyik szobában Horváth János festőművész alkotásai láthatók, a másikban falvédő-gyűjtemény van, mind helyi asszonyok konyhájából valók. A burkolás a tavalyi Völgyhídi Vásárral együtt Hungarikum pályázatból valósult meg, mintegy 3,3 millió forintból. Idén is szeretnénk forráshoz jutni, a vásár nekem ugyanis szívügyem, idén is július harmadik hétvégéjére tűztük ki. 

A Nemesszeren elkészült a járda 12 millió forintból, ehhez a Belügyminisztérium nyújtott hatvan százalékos támogatást, a többit az önkormányzat tette hozzá. A játszótér mellett tájba illő kerítés épült, és parkolókat alakítottunk ki. A kultúrház udvarán térköveztünk, ez részben a Magyar Falu Program támogatásából, részben az önkormányzat önerejéből valósult meg.  Hetvenöt tő hortenziát ültettünk a kultúr mellé, a virágok június végén - az Őrségi Vásár idején - a legszebbek.  Nagy gondot fordítunk arra, hogy szép, gondozott és virágos településünk legyen. 

A település két kisbusza közül a régebbit eladták, árából garázst építettek a falugondnoki járműnek az egykori kuglizó helyén. A sportegyesület is működik és az öltözők felújítását tervezi. 

-Idén már van egy kisbabája a falunak, nagyon örültünk, amikor megérkezett. Tavaly egy születés volt és egy haláleset. Előtte éven is csak egy halottunk volt, Isten segedelmével él tehát a kis falunk itt az Őrségben.