Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Katonának lenni egyszerűen menő

- Kishuszár-avatóra érkezett Szombathelyre. Miniszter úr, miért ajánlaná a mostani fiatalok számára jó 10 év múlva a katonai életpályát hivatásként?

- A mostani élmények alapján talán használhatok egy szlengkifejezést is: katonának lenni egyszerűen nagyon menő. Ez a haderő már nem az, amiről még édesapáink meséltek, vagy az, ami rendszerváltozás utáni években, illetve a baloldali kormányok alatt volt, a honvédség rengeteget fejlődött. Modern, csúcstechnológiával felszerelt, digitális haderő lesz. Ráadásul mindez egy olyan képzést fog magával vonni, olyan tudást és tapasztalatot fog eredményezni, amit a civil pályán is jól lehet majd használni. Fontosnak tartom a közösséget is: ez egy bátor, tiszta, hazafias gondolkodású magyar fiatalokból álló közösség. Járom az országot, megyek az eskütételekre, és mindig beszélgetünk arról, miért jönnek katonának. Magam is nagyon meglepődtem, amikor a legtöbben azt mondták: a hazaszeretet miatt. 

A 21. század derekán, a modern digitális világban a magyar fiatalok azt vallják: hazaszeretetből. Vágynak az egyenruha-viselés büszkeségére, vágynak a hasonlóan gondolkodó fiatalok társaságára, és nem utolsósorban megemlíteném az anyagi kiszámíthatóságot is. A Magyar Honvédség, mint Magyarország egyik legnagyobb munkaadója, a civil állásokkal teljesen összemérhető, egyre előnyösebb feltételrendszert nyújt: folyamatosan növekvő illetményeket, juttatásokat. Legutóbb 26 és fél százalékkal emeltük az illetményeket állománykategóriánként. Tehát azt gondolom, hogy egyre jobb dolog katonának lenni, és azon dolgozok, hogy 10 év múlva pedig még jobb, sőt a világ egyik legnagyszerűbb dolgának legyen katonának lenni Magyarországon.

- A szomszédban zajló fegyveres konfliktus milyen hatással van a jelenlegi toborzásra: többen választják-e a hivatásos katonai pályát, vagy éppen ellenkezőleg, a háború közelsége távol tartja a fiatalokat?

- Kezdetben valóban volt egy megtorpanás, hogy akkor most mi is lesz, de most már az látszik, hogy folyamatosan jönnek be önkéntes katonai szolgálatra a magyar fiatalok. Azt gondolom, hogy ily módon a háborúnak nincs közvetlen hatása ezekre a számokra, sokkal inkább a kormányzat által megkezdett fejlesztéseknek és az egyre jobb körülményeknek. Talán a fegyveres konfliktus okán a magyar társadalom és a politika figyelme is jobban a téma felé fordult. Most többet beszélünk a honvédelem szükségességéről, a haderőfejlesztésről, a NATO-ról, mint korábban.

- Ha már a haderőfejlesztést említette: idén a GDP 2 százalékát fordíthatják e célra. Milyen főbb irányokat határoztak meg annak érdekében, hogy továbbra is biztonságban élhessünk?

- A 2 százalék elérése nagyon fontos határ volt, mert pénzügyi és szemléletbeli szempontból is nagyon messziről indultunk el. Az, hogy elértünk ide, hatalmas teljesítmény, még nagyobb lesz, ha folyamatosan ezen a szinten maradunk, hiszen ez jelenti a minimumot a veszélyek korában, amikor a szomszédunkban egy globális hatású háború zajlik, és mindemellett a migrációs nyomás sem enyhül. Jól kidolgozott tervünk van, ami illeszkedik a 2016 óta elindított haderőfejlesztési vívmányokhoz. A cél, hogy modern, ütőképes, a békét garantálni tudó honvédségünk legyen, modern hadiiparral. A Magyar Honvédség eszközeinek megújítását Magyarország már akkor elkezdte, amikor még nem volt ekkora tülekedés a védelemipari beszállítók irányába, ez utólag nézve igen jó döntésnek bizonyult. Ez kijelölt egy pályát, ennek folytatása az egyik feladatunk. 

A katona egyéni felszerelése és minden, ami a harcoló állomány felszerelése - egyenruházat, egyéni fegyverzet, a védelmét és a kényelmét szolgáló eszközök beszerzése - folyamatosan zajlik. Mindennek az egységes digitális rendszerbe történő integrálása is egy nagy feladat. Ha ott a katona, ott a gép, akkor a katonáknak egymással, a gépeknek egymással és mindezeknek a parancsnoki rendszerrel, a parancsnokságoknak pedig a civil irányítással kell egy zárt hálózatban kommunikálniuk azért, hogy egy művelet eredményes és sikeres lehessen. Feladatunk még a harceljárásrendek és technológiai eszközök, tanulságok beépítése és rendszerbe állítása, valamint új csapásmérőeszközök beszerzése és rendszerbe állítása – és nagyjából ezzel kijelöltem a 2030-ig terjedő utat.

- Az önkéntesek toborzásánál mely társadalmi csoportokat kívánják még megszólítani, milyen lehetőségeket lát még ezen a téren?

- Nagyon nagy lehetőséget látok ebben: sok olyan ember van, aki szívesen tenne valamit a hazáért, és ezen belül a biztonságunkért, de még nem érkezett be hozzánk. Egyre nagyobb figyelmet kap az úgynevezett területvédelmi tartalékos rendszer, ami azokat szólítja meg, akik nem akarják az egész életüket vagy a karrierjüket a honvédségen belül eltölteni, de egy alapkiképzés után szívesen részt vesznek alkalmanként egy-egy gyakorlatban. Ők megkapják az alapkiképzést, ami önmagában is érték, hiszen önbizalmat és egy nagyon hasznos tudást is ad. Bekerülnek egy közösségbe, amihez jó tartozni, és a területvédelmen keresztül alkalmat kapnak arra is, hogy a saját lakóhelyükön, falujukban, a saját családjuk megvédése vagy annak előkészítése érdekében dolgozhassanak. Ez év január 1-jétől felállt a hét területvédelmi ezred, ezekbe várjuk azokat a magyarokat, akik az idejükből szívesen áldoznak e célokra, és ebből az élményből nem akarnak kimaradni.