Vas vármegye boszorkányperei: 1716-1770 között több tucat esetet tárgyalt a törvényszék - fotók

A főispán elnökletével, alispánok és szolgabírák jelenlétében lefolyt tárgyalásokat latinul tartották, de a vádat a tiszti ügyész a hivatalos nyelvet nem ismerő vádlottak előtt magyarul ismertette, és azok feleleteit is magyarul vették fel a jegyzőkönyvekbe. A legérdekesebb eseteket Balogh Gyula vármegyei levéltárnok egy szemléletes tanulmányban összegezte. Ezek közé tartozik Németh Anna sorkitótfalusi (ma: Sorkikápolna, miután a két falu 1941-ben egyesült) zsellér asszony esete. Nevezettet 1767 júniusában vetették börtönbe, miután a falu csordajárásában megtaláltak egy „búza, korpa, só, tégla és fokhagyma keverékéből álló „letéteményt”, amelyet Rába Imre falusi pásztor a Sorok patak vizébe vetett. Ezt követően – folytatódik a vallomás – „a korábban megbetegedett és étlenségben megvadult csordabéli marhák szemlátomást megjobbultak”. A perben a tanúk, a marhacsordát megrontó kotyvalék elrejtésével a faluban élő Németh Annát vádolták.

Az elfogott, és vármegyei börtönbe zárt asszonyt 1767. június 21-én állították a törvényszék elé. Az ellene valló falubéliek nemcsak a marhacsorda megrontásával, hanem más boszorkányos cselekedetekkel is megvádolták. Egy várandós asszony azt állította, hogy őt Németh Anna szobájának ablakán „ló képében benyerítve rontotta meg, ami után erdőn-mezőn mezítelenül futkosott, amíg meg nem kötözték”. Mások állították, hogy hideglelést bocsátott rájuk. Volt, aki szerint „őt oly módon nyomorította meg, hogy az erejéből teljesen kifogyva, pünkösdig fekvő beteg volt”. Az 1767 augusztusi tárgyalásra beidézett egyik tanú eskü alatt vallotta, hogy „éjszakának idején a mezőn legeltetett ökreire Németh Anna egy fekete macskát bocsájtott, amely az állatokat vad nyávogásával úgy megijesztette, hogy  azok rémülten elfutottak.  

Másnap az egyik az erdőn dögölve feküdt, de a másik sohasem került elő”. Németh Annának az ellene felhozott vádakra adott válaszait a harmadik, 1768. március 12-i ülésen felvett jegyzőkönyv tartalmazza, amelyben ő tagadott mindent. Végül a vármegyei törvényszék nem hozott döntést, hanem az iratokat a Helytartótanács elé terjesztette. A fellebbvitel kiegészítéseket kért, majd ítélethozatalra az ügyet az uralkodóhoz küldte. Mária Terézia császárnő felmentő ítéletet hozott. 1768. május 7-én kelt, kézaláírásával hitelesített pátensében ezeket írta: „ünnepélyesen elhatároztuk, hogy a fent említett nőt felmentjük minden bántalmazás alól, és korábbi szabadságát visszaadjuk”.