Felelős szülők

2023.04.06. 07:00

Hogyan éljük túl a kamaszkort? - A szülőknek fontos tudniuk, hogy a 21. századi gyermek másképp működik

Miért beszélsz így velem? címmel a szülő-gyermek kommunikációról Tari Annamária pszichoanalitikust, pszichoterapeutát kérdezte Király Nóra a Fiatal Családosok Klubja Szülőakadémia szervezésében. A szakember a kamasz gyereket nevelő szülőknek adott támpontot több témában.

Tóth Kata

A „gyere már, készülődj!” mondatok csak az ellenállást növelik a kamaszban

Forrás: Shutterstock

„Minden szülőben él önmagáról egy pozitív szülői kép, egy idealisztikus belső kép arról, ahogy nevel: én jó szülő vagyok, én jól csinálom. Ha ez így van, akkor a gyerek viselkedése ezt kívülről megerősíti. Így jutunk el ahhoz a következtetéshez, hogy a gyerek viselkedése, magatartása, kommunikációja a szülői minőséget is fémjelzi” – ezek a mondatok is szerepelnek az előadás gondolatébresztőjében. – A szülők életében a nehéz időszak akkor következik el, amikor nem pont az történik, amire számítottak.

Amikor azt szeretnék látni, hogy a gyermekbe fektetett érzelmek, nevelés, szeretet-, elfogadás- és figyelemcsomag visszaköszön – mondja Tari Annamária. És hozzáfűzi, ne felejtsük el, hogy miközben ez a részükről jogos elvárás, a gyermekben a személyiségfejlődése mellett testi, hormonális változások is indulnak. A szülők többféle reakciót produkálnak: vagy megrendülnek azon, amit a gyermek részéről tapasztalnak, vagy dühösek lesznek, felemelik a hangjukat.

 A legtöbb – főleg X generációs – szülőben felvetődik ilyenkor: ő annak idején nem mert volna így viselkedni, a gyermek mégis hogyan mer? A szakember szerint ez a legrosszabb párhuzam, amit felállíthatunk: a 21. századi gyermek ugyanis másképp működik, amiben szerepe van az információs kornak, az okoseszközöknek és annak is, hogy a mai fiatal sokkal élesebb szemű. A lényeg, hogy „józan ésszel kibírjuk szülőként, amíg a gyermek 10-ből 19 éves lesz”. Ezt az időszakot kell áthidalni úgy, hogy megmaradjon a normális kommunikáció. 

Ami akkor sikerülhet, ha a szülő visszaemlékszik saját kamaszkorára, és állandóan emlékezteti magát arra, hogy a gyermeke teljesen mással van elfoglalva ahhoz képest, amire figyelmezteti, és érzelmileg felbolydult állapotban, a saját feszültségeitől instabilan és diszharmonikusan érzi magát. Ne fessünk sötét fellegeket – javasolja Tari Annamária –, inkább kottázzuk le, melyek azok az érzékeny pontok, ahol gyakran robban ki feszültség. Gondoljuk át, hogyan lehet más mondatokkal indítani, hogy ne ugyanolyan vágányra terelődjön a szituáció. 

Nyugodt időszakokban szóba lehet hozni a gyerekeknek: „Mintha mostanában sokat ütköznénk, több lenne köztünk a konfliktus.” És térképezzük fel azt is, vajon a gyermek mit gondol dolgokról, hogyan érzi magát a bőrében. Összegezve: a kamaszokkal való kommunikációban a pszichológus két dolgot javasol, az egyik az őszinteség (áruljuk el valódi érzéseinket), a másik az empátia. Lélektanilag a helyzetben ott feszül a tinédzser és a szülő is, akinek elvárásai vannak. Egymás lelkiállapotát kellene megérteni, ami a felfokozott feszültség és érzelmek miatt egyáltalán nem könnyű. 

Különösen nehéz a helyzet, amikor egy családban több különböző korú gyermek van. Hagyjuk-e rá, ha egyedül akar maradni, vagy erőltessük, hogy tartson a családdal – ez is felvetődött kérdésként. A szakember úgy tapasztalja, 13-14 éves kortól kínos közös programokra járni a szülőkkel. Ilyenkor a „gyere már, készülődj” mondatok csak az ellenállást növelik a kamaszban. Azt érezheti, hogy nem értik a másik oldalon, a szülei szeretetlenek. Gondoljuk át, mi idegesítheti a gyermeket – tanácsolja. 

A programok közül válasszunk olyat, amiről feltételezzük, hogy érdekelhet több korosztályt is. Ha a program hétvégi, készítsük elő már szerdán, indítsunk úgy: bár tudjuk, hogy nincs igazán kedve, mégis szeretnénk, ha részt venne a programban. A kulcsszavak: „szeretném, jó lenne együtt, légy szíves, tedd meg ezt értünk.” Kérhetjük akár ajándékba az együtt töltött időt. Utaljunk a kölcsönösségre: én is átélem a te érzelmeidet, próbáld meg te is átélni az enyémet. 

Az sem katasztrófa, ha néha-néha nem megy el a családi programokra a kamasz, de nem jó, ha sorozatosan ez történik, mert az szorongást kelt. Mobiltelefonokat nyomkodnak a tinédzserek. Vajon jó megoldás kivenni a kezükből, és azt mondani: a telefonok jönnek kirándulni, ti itthon maradhattok? A pszichoanalitikus szerint nem. A téma jövő heti folytatásában szóba kerül majd az okoseszközök használata, a kamaszoknál tapasztalt ellenállás az offline programokkal szemben. Tari Annamária arra a helyzetre is támpontot ad, amikor a két szülőnek eltérnek a nevelési elvei, és témát ad a kamaszok trágár beszéde is.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában