Kmen Ottokár perzsakertészete Szombathelyen

 Arra gondolni sem merünk, hogy a név és a hely valamilyen közelebbi kapcsolatba hozható a perzsa kertművészettel. Az iráni történeti kertek közül többet is az UNESCO-világörökség részeként tartanak nyilván. A témának hatalmas irodalma van. Nézzük előbb a helyet! A Gyöngyös mentén ezen a szakaszon a 19–20. század fordulóján jelentek meg az első kertészeti vállalkozások. Jó volt a föld, a mesterséges mederbe kényszerített patak vizével az öntözést is meg lehetett oldani. A kezdeti időkben még a patak Paragvári utca felőli oldalán is találunk kerteket, illetve a városi faiskola is itt volt. Az építkezések miatt a kertészetek később innen kiszorultak, s a súlypont áttevődött a másik oldalra, a kórház, a Sugár út, a volt Pinkafői vasút és a Gyöngyös közötti területre. A harmincas évek végére ez a rész is beépült, s Kmen kertje is rég eltűnt. A tevékenység emlékét a Kertész utca elnevezés máig őrzi. Az egykori zöldterületekre ma már leginkább csak az Annunciáta-rendház (jelenleg görögkatolikus lelkészség) kertje emlékeztet. Azt, hogy Kmen Ottokár mikor alapította az itteni kertészetét, nem tudjuk pontosan, de 1901-ben már létezett, 1908-ban pedig már utódja, Peterka József a tulajdonos. 

Ebben az időben az övé volt az egyetlen olyan államilag elismert, „lajstromozott” vállalkozás Szombathelyen, ahol oltványokat lehetett vásárolni. A pontos körülményeket nehéz rekonstruálni, de a gyér adatok arra utalnak, hogy az általa birtokolt terület egyik részét haszonkertként, a másikat díszkertként hasznosította. Kmen Ottokár életútja négy országhoz kapcsolódott. A nevéből ítélve cseh származású volt, később Ausztriában, Perzsiában és Magyarországon dolgozott. 1888-ban a Wiener Zeitung az első oldalon hivatalos hírként tette közzé, hogy Kmen, aki osztrák állampolgár, perzsa „udvari kertfelügyelőként” Teheránban megkapta a Oroszlán- és Nap-érdemrendet. A kardot tartó oroszlán háttérben a nappal ősi idők óta Irán legfontosabb jelképe, ez szerepel az ország címerében. Az 1808-ban alapított rangos kitüntetést Kamran Mirza Nayeb es Saltaneh herceg, az uralkodóház tagja, hadügyminiszter, majd nagyon rövid ideig miniszterelnök adományozta. Ily módon is elismerte Kmen munkáját, aki az ő megbízásából vett részt az akkor még a város belterületén kívül eső Kamranieh park létrehozásában. 

„Kamran kertjéről” több, az iráni kertművészetet bemutató könyv is beszámol. Az 1870-es, 1880-as években kialakított területen a hagyományos perzsa motívumok mellett megjelentek az európai tájkertek elemei is. Fontos szerep jutott a víznek, a csatornáknak, vízeséseknek, szökőkutaknak s a különféle kerti építményeknek. Mindez ma már csak archív képeken látható. Teherán világvárossá vált, s újabb és újabb területekre volt szüksége. 

Kamran Mirza 1929- ben meghalt, fiai a parkot eladták. Kamranieh ma már Teherán egyik kerülete, toronyházakkal, s több nagykövetségnek is itt van a székhelye. Hogy került Kmen a perzsa fővárosba? Inkább csak találgatni tudunk. A herceg többször járt Bécsben, s láthatta a Schönbrunn és a Belvedere parkját, talán ezért kapta a megbízást a korábban Bécsben dolgozó Kmen és munkatársa. (Az utóbbi nevét egyelőre nem ismerjük.) Körülbelül tíz évet tölthetett Iránban – hozzávetőleg ennyi idő alatt „lett készen” a kert. Az 1890-ben már „kiérdemesült kertészeti felügyelőként” találkozunk a nevével. Hazatérése után egy ideig a Bécs melletti Hörgas településen élt, majd már idős emberként Szombathelyre költözött és haláláig itt élt. Teheránban szerzett tapasztalatait felhasználva itt is a hivatásával foglalkozott. Magától értetődően az itteni elsősorban a megélhetését szolgálta, de biztosak lehetünk benne, nem feledkezett meg Perzsia rózsáiról sem.