Megfogni az illanékony időt: kiállítás nyílt a Kölcseyben

A gimnáziumi tárlathoz egy idézetet párosítottak a szervezők és a kiállító művészek: „Táncolni kell, uram, a zene majdcsak megjön valahonnan.” A mondat Nikosz Kazantzakisz görög íróhoz köthető, aki egyértelműen jelzi: az életigenlés és a kitartás alapvetés bárhol éljünk, bárhol tevékenykedjünk is a föld kerekén. 

A Kölcsey-gimnáziumban megrendezett kiállítás szerencsés találkozás, merthogy a táncos a fotóssal és a festőművésszel kéz a kézben jár, egyik erősíti a másikat. A művész megörökíti az eltáncolt pillanatot, beleadva minden tudást, élve a legprofesszionálisabb technika adta lehetőségekkel. A táncos sem tesz mást, őriz és örökít, hagyományt, tudást és megismételhetetlen pillanatokat. Annyi különbséggel, hogy nem külső eszközzel teszi ezt, hanem a saját lényével, személyiségével, gondolkodásával. Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes művészeti vezetője a kiállítás megnyitóján így fogalmazott:

 – Nagyon sok szép, magasztos pillanat adódhat életünkben, amely nehezen érzékelhető, természeténél fogva hosszan nem élvezhető, azaz foghatatlan. Megfoghatóságát csak az képes előállítani, aki jól ismeri annak technikáját, és jó adag érzékkel, ösztönös érzékenységgel is rendelkezik. Ilyen pillanat, amikor a tánc a próbateremben addig izzasztja a táncost, míg beszélő viszonyba nem kerülnek egymással, és addig jutnak, hogy a tánc felfedi, odaadja magát annak, aki megkéri kezét – mondta Korbacsics Tibor. 

– Majd a kivirágzás a színpad kertjében újabb gyönyörű pillanatokat szül, amelyek elillannak, hacsak a fotós el nem kapja őket, megfogván az illanékony időt. Mozdulatszobrász módjára sokat faragunk, néha oly sok forgáccsal dolgozva, hogy ki sem látunk alóla. Ezt ellensúlyozza és dokumentálja művészien a kiállításban látható képek sora is, táplálva azt a reményünket, hogy a munkánk nem hiábavaló.