Nem a horgászok totális ellenőrzése a céljuk - Sipos Károllyal, az év halőrével beszélgettünk

A Magyar Haltani Társaság javaslatára az Agrárminisztérium Halgazdálkodási Főosztálya, a Magyar Országos Horgász Szövetség, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet, valamint az Akvaristák Magyarországi Egyesülete közös döntése szerint 2017-től kezdve minden év március 20. napja a halak napja. A Magyar Országos Horgász Szövetség úgy határozott, 2022-től kezdve ez egyben a természetes vizeinkben a halakat óvó, vigyázó Halőrök Napja is. A központi ünnepséget az Öbölház-Rendezvény központban tartották, az előadások után adták át a területi és országos illetékességű elismeréseket, két vasi is érintett volt: Karácsonyi Tamás hivatásos területileg illetékes halőr kinevezést kapott, Sipos Károly, a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének rangidős hivatásos halőre a címzetes vezető halőr megbízás mellett az év halőre díjat vehette át (ezt évente egy személy kaphatja meg).

- A Rába-parton nőttem fel, gyermekkorom óta közel áll hozzám a természet. Korábban határőrként dolgoztam, az emberekkel való bánásmód sem volt ismeretlen számomra. Mégis, mikor 1988-ban jelentkeztem a halőri pozícióra, még nem gondoltam, hogy 25 év múlva is ezt csinálom majd - meséli Sipos Károly, akit a kitüntetés híre meglepett, de nagy örömmel fogadta. Azt mondja, ez egyfajta muníció is a jövőre nézve, a szakmai elismerés mindig jótékonyan hat a munkára.

A laudáció kiemeli: “Munkájára jellemző a precizitás, pontosság, határozottság és korrektség. A megye leglátogatottabb, legforgalmasabb vízterületein dolgozva, lelkiismeretesen, minimális konfliktus mellett látja el feladatát idén 25 éve. Szövetségünk a halőrzés mellett a szerteágazó mindennapi munka során bármely területen számíthat munkavégzésére, mely igényes, lelkiismeretes és szakszerű.”

-Sokan azt hiszik, nincs más dolgunk, mint a horgászok ellenőrzése - mondja - , de aztán sorolja: a halőrök feladata a vízpartok rendben tartása, segédkeznek a versenyek és a különböző rendezvények, programok lebonyolításában, közreműködnek a haltelepítésekben, vizsgáztatnak és szívügyüknek tartják az ifjúság nevelését.

Az elmúlt negyed évszázadban megélte a szakma átalakulását is: ma már egyebek mellett hőkamera, éjjellátó, telefonos applikáció segíti a munkájukat. Régen a zöldterületek gondozására is jóval kevesebb figyelem jutott, most ehhez is minden technika és technológia adott, ahogy korábban az sem volt megszokott: a szövetség kezelésében lévő valamennyi vízparton asztalok és padok várják a kikapcsolódni vágyókat - ezek gondozása is az ő feladatuk. Megjegyzi, nem a horgászok totális ellenőrzése a céljuk, hanem azok kiszűrése, akik nem szabályszerűen hódolnak e szabadidős elfoglaltságnak.

Végül arról beszélgetünk: marad-e kedve, ideje horgászni a halőrnek? Nem annyi, mint amennyit szeretne. A jövőben ezen változtatna. Például fiával - aki versenyszerűen űzi a sportot - szívesen elmenne a kedvenc helyére;  a pontos helyszín maradjon titok, de azt talán elárulhatjuk: közel van a Rábához.