Szétszórt, izeg-mozog és provokál – az ADHD vezető tüneteiről is beszéltek a Bethesda Gyermekkórház munkatársai a Martineumban

Rideg Gyula kórházlelkész, pasztorálpszichológus tisztázta: megtévesztő a betűszó (figyelemhiányos és túlmozgásos zavar) neve. Nem arról van szó ugyanis, hogy az érintett gyermekeknél hiányzik a figyelem. A probléma az, hogy ez a figyelem csapongó vagy letapad, és gyakran társul a mozgásszervezés zavarával. A jelenséget szabályozási zavarként írta le, nem betegségként, inkább állapotként. S hogy mikor derül ki, hogy valaki érintett? Mindig a korai anamnézisből, a kórelőzmény felvételéből, de csak utólag.

Van, akinél már óvodáskorban feltűnnek jelek, de akkor „robbannak be”, amikor a gyermek bekerül a közoktatás rendszerébe, mondta az előadó. Magatartási problémákként tűnik fel a zavar: az ilyen gyermek nem tud nyugton ülni a helyén, nem akkor csinálja, amit kell és amikor kell. Majd a tünettanról beszélt, az idegrendszeri háttérről.

Az első fő tünetcsoport a figyelem fókuszálásának problémaköre: a gyermek félbehagy dolgokat, részleteken fennakad, a feladatokban húzza az időt, szétszórt, káosz van körülötte, gond van az időérzékével, halogat, nem tűri a monotóniát. Mindezek rontja a teljesítményét a mindennapokban. A pedagógusok közben arról számolnak be: látják a gyermeken, hogy értelmes, tehetséges, de nem a képességeinek megfelelően funkcionál. 

A második nagy tünetcsoportot a mozgásos problémák jelentik: izeg-mozog, nyughatatlan, nem tud egy helyben ülni, billeg a széken, rohangál, felmászik a bútorokra, társasjáték közben tombol, olyan, mint akit felhúztak, a kézügyessége nem jó, nehézkesen fűz gyöngyöt, görcsös a ceruzafogása, olvashatatlan az írása. A korai jelek között gyakran ott szerepel az, hogy már magzati korban másképp „viselkedett” az édesanyja hasában az ilyen gyermek. A korai mozgásfejlődési szakaszok kimaradtak, majd hirtelen gyors formában léptek fel, és onnantól kezdve megállíthatatlanul. Mindez azért lényeges, mert minden magas rendű humán idegrendszeri tevékenység, mint a beszéd kialakulása, a koordináció, a figyelem megszervezése, az önszabályozás, a munkamemória, a végrehajtó funkciók a mozgásfejlődésen alapulnak – hangsúlyozta.

Az egyik terápiás eszköz az érintettek számára a mozgásfejlesztés – tette hozzá, majd Németh Zsófia mozgásterapeutának adta át a szót, aki azt emelte ki: kisgyermekkortól fontos nyomon követni a mozgásfejlődési fázisokat. A kisgyermekkori mozgásminták alapozzák meg ugyanis a későbbi fejlődés ütemét és jellegét. Odafigyeléssel segítjük az iskolához szükséges képességek megalapozását.

A tanulási zavarok és figyelmi problémák megelőzésében fejlesztendő területek között említette a nagymozgások, a rugalmasság, az egyensúly fejlesztését, tréningjét, a térbeli mozgások, a tájékozódás, a ritmusgyakorlatok, a sorrendiség, a keresztmozgásos gyakorlatok, a finommotorika fejlesztését, a labdajátékok hasznát. A különböző mozgásterápiák és fejlesztések feladata, hogy végigvigyék a gyermeket a fizikai fejlődés folyamatán, hogy az agy megtanulhassa, vagy kijavíthassa a hibákat, amiket elmulasztott, és most gátolják a megfelelő minőségű érést. A funkcionális mozgásformák elsajátításán és biztonságos végrehajtásán keresztül vezet az út az iskolaérettséget minősítő mozgásformákig. Beszélt az elérhető mozgásterápiákról is – mindegyiknek megvan a megfelelő ajánlása – milyen óraszámot érdemes végezni ahhoz, hogy terápiás hatása legyen. A sportok fejlesztő hatásúak lehetnek az egyensúlyra: a koordinációra ható, testközépvonal-átlépést igénylő, alsó és felső végtag összerendezését igénylő sportokat ajánlott, mint az úszás, a korcsolyázás/görkorcsolyázás, evezés, lovaglás, (terápiás) falmászás, íjászat, tenisz.

A folytatásban a pedagógusnak, szülőnek legzavaróbb tünetcsoportot részletezte Rideg Gyula: az impulzusproblémákat. Az ADHD-s gyermek hangulata sokszor ingadozó, hamar kiborul, nem tud várni a sorára, más szavába vág, tolakodik, dühkitörései vannak, csúnyán beszél, túlzott az igazságérzete, megmakacsolja magát, provokál, nehezen kezelhető, a büntetés nem hat rá, alig van játszótársa, bandavezér akar lenni, mások neveletlennek tartják. Az ilyen gyerekek nem tanulnak a saját hibáikból, és mintha nem lenne rálátásuk a környezet számára okozott kellemetlenségekre. A szülők akár azt gondolhatják: ez a gyerek gonosz.  Nem alaptünet, de járulékos probléma az érzelemszabályozás zavara. Akit sokszor kell letolni, megrendszabályozni, olykor erővel elnyomni, az megszokja, hogy ő rossz gyerek. Ilyen tünet a konfabuláció is: a valóság megszépítése, az emlékek kiegészítése fantázia szülte elemekkel. A legtöbb ADHD-s nem etikai szándékkal hazudik, hanem magát vagy a helyzetet menti, vagy érdekessé teszi – húzta alá. 

Buktatókkal teli élet az ADHD-soké. A legnagyobb problémát általában az iskolában okozzák a gyerekek, és ott szenvedik el a legnagyobb nehézségeket is – Sorompóné Fléger Ildikó művészetterapeuta, ADHD-esetkoordinátor megoldási javaslatokat, használható praktikákat is mutatott, hogy a pedagógusok ne a rossz gyereket lássák az ilyen tanulókban, hanem értsék meg, hogy idegrendszeri sajátosságról van szó, és álljanak az ilyen gyermekek mellé.