Múltidéző

2023.05.06. 10:00

120 éve vették fel a harcot a vasiak a gümőkór ellen

A mai értelemben vett első tüdőgondozót a 19. század végén Lille-ben létesítették. Hét évvel később már Szombathelyen is megnyílt az első magyar tüdőgondozó. A gümőkór megfékezésére Korányi Frigyes felhívására mozdult meg a magyar társadalom. Az Országos Közegészségügyi Tanács 1897-ben szólította fel a törvényhatóságokat, hogy alkossanak szabályrendeletet a tuberkulózis elleni védekezésre. 1903. március 1-én megalakult a TEVVE, a Tuberkulózis Elleni Védekező Vasvármegyei Egyesület, amelynek orvosi bizottsága megvizsgálta és feldolgozta a megye területéről beérkező, gümőkórral kapcsolatos adatokat.

Kelemen Attila

Az erdei iskola, ahol orvosi felügyelet mellett tanítottak

Forrás: VN-archív

Fáy Aladár közegészségügyi felügyelő 1906. novemberében nyitotta meg ünnepélyesen Szombathelyen az első magyarországi tüdőgondozót, amelynek vezetésére dr. Feldmann Bódog körorvost kérték fel, aki a „Védekezzünk a tüdősorvadás és a többi megbetegedés ellen” című munkájával országos pályadíjat nyert. A gondozó működési szabályzatát 1907-ben hagyták jóvá. 

Első évben a gondozóban 922 beteg fordult meg, ugyanebben az évben Vas megyében 175-en haltak meg tuberkulózisban. A megbetegedés elsősorban a 20-30 év közötti korosztályokat érintette. 

A gümőkóros gyermekek részére 1908. július 7-én Szombathelyen megnyitották az első magyarországi erdei iskolát is. A nyilvános jellegű népiskolában orvosi felügyelet mellett tanítottak. Ugyancsak Feldmann Bódog indítványára 1911-ben a gümőkóros kisgyermekek számára, a Fehér Kereszt Gyermekkórházban 12 ágyas külön kórterem létesült. 

A vasi kezdeményezést és mozgalmat igyekeztek a Dunántúl többi megyéire is kiterjeszteni. Ezért megalakult 1906-ban Szombathelyen a Dunántúli Szanatóriumi Egyesület. A szövetséghez hat megye csatlakozott. A szövetség kezdeményezésére minden megyében gümőkór elleni védekező egyesületet szerveztek. Az egyesületek a törvényhatóságokkal karöltve gondozókat, kórházakat létesítettek. A szövetség 1907. április 2-án Szombathelyen nagygyűlést rendezett, ahol a fertőző gümőkóros betegek jegyzékbe vételét és országos szövetség megalakulását indítványozták, amire 1911-ben került sor. Ugyanebben az évben Sárváron megnyitották a második gondozót. 

Az első világháború a gümőkór elleni küzdelmet, a gondozói tevékenységet is megbénította. A háború végén a gümőkóros betegek száma megsokszorozódott. A belgyógyászati osztályon fekvő betegek 41 százaléka gümőkórban szenvedett. 

Az első világháború után megyénkben újra nagyobb társadalmi megmozdulást kezdeményeztek. A gondozót 1926. február 1-én nyitották meg újból. 

Közben a gondozóintézeti hálózatot továbbfejlesztették. Vasváron 1928-ban, Körmenden 1929-ben, Celldömölkön 1930-ban új gondozó létesült. További előrelépést a Szentgotthárdon 1929-ben épült első magyar iskolaszanatórium megnyitása jelentette. Újabb fejlődést pedig a megyei kórház megépítése hozott. A kórház délnyugati szárnyában 113 ágyas tüdőbelosztályt létesítettek. A betegellátás Nyugat-Dunántúl többi megyéjére is kiterjedt. A kórházban a tudomány akkori állása szerinti legkorszerűbb diagnosztikai és therápiás eljárásokat alkalmazták. Megyénkben a fekvőbeteg intézeti és gondozóintézet-hálózat már 1930-ra kiépült. 

Az 1930-as évektől kezdve a társadalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult. A tüdőgondozók létesítése és fenntartása az egészségvédelmi szolgálat hálózatának megszervezése révén városi-járási feladattá vált. A TEVVE hatáskörét 1938. január 1-én Szombathely város vette át. A gondozó számára korszerű felszereléssel a tüdőbelosztály közelében új helyiségeket alakítottak ki. A kórház-gondozói együttműködés tehát Szombathelyen már a 30-as években megvalósult. Egyes foglalkozási körökben célzott szűrővizsgálatot 1938 óta végeztek. 

A második világháború a gondozói tevékenységet újból megakadályozta, holott az események a fertőzés terjedését nagymértékben elősegítették. A gümőkóros halandóság csökkenése megtorpant. A gondozó épülete és berendezése a háború utolsó évében tönkrement, az újjáépítés 1947—48-ban fejeződött be. A gondozó tanácsi irányítás alá került. 

Az Országos Intézet a gümőkór leküzdésére széles körű programot dolgozott ki. A feladat végrehajtásához fokozatosan teremtették meg az anyagi feltételeket. Az 50-es években már az egész országban korszerű tüdőgyógyász hálózat létesült. A gümőkór elleni küzdelem szervezeti felépítésében a vezető alapintézmény továbbra is a gondozó maradt. Az egészséges lakosság védelmét az oltásokkal, a korai felkutatást a szűrővizsgálatokkal csak a gondozóban lehetett megszervezni. A szombathelyi megyei gondozóban csaknem 150 ezer lakos szakellátására, valamint a megyei hálózat szakirányítására volt lehetőség. 

Időközben a nyílt fertőző gümőkóros betegek száma egytizedére csökkent, a gyermektuberkulózis gyakorlatilag megszűnt. A régen rettegett tüdővészben szenvedők 95-98 százaléka viszonylag rövid idő alatt meggyógyult. A gümőkór pedig megszűnt népbetegség lenni, és az 1960-as évektől a fekvőbeteg hálózatot csökkentették, a vidéki intézményeket más feladatra szervezték át. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában